Zelenci-forrástó

A  Júliai-Alpok csipkézett sziklás hegycsúcsai, buja természet ölelte karsztvidéki forrástó. Ez a Zelenci. Színe talán a környező bokrok, fák zöldjét tükrözi, mindenesetere a neve is ezt jelenti: zöldek. Elképesztően gyönyörű a látvány a kilátóból, de a tó környéke is számtalan meglepetést tartogatott a számomra. 

A tanösvény

A tó szélén fából készült pallósor  vezet, melyet a közeli parkolóból pár perces sétával elérhetünk. Ne számítsunk hatalmas túrára, igazából a kilátó bő negyed óra alatt elérhető az autótól. Én mégis több órát töltöttem a tó környéki erdőben - az elképesztő mennyiségű -  kosborokat és egyéb élőlényeket fotózva.  

Esetleg érdemes egy kerékpártúrával egybekötni a látogatást, a bicikliút ugyanis a tótól száz méterre  vezet.

Forrástó

A Zelenci különlegessége nemcsak a színe, hanem kristálytiszta vize és különleges vízutánpótlása is. A tavat karsztforrások és a Nadiža-patak táplálják.

A Nadiža a Tamar-völgyből érkezik, majd egy időre eltűnik a föld alatt, hogy aztán a Zelenci tavacskájában, 2–3 méteres mélységből bukkanjon ismét a felszínre. Emellett a környező mészkőhegységekben elszivárgó víz is itt tör elő. A tó fenekén apró vízkitörések bugyborékolnak, mintha a homok maga forrna – pedig valójában a mélyből feltörő forrásvíz mozgatja folyamatosan a finom üledéket.

A tó vize télen-nyáron 5–6 °C körüli marad, ezért még a hideg téli hónapokban sem fagy be. A tiszta, hideg vízben a pisztrángok is kiválóan érzik magukat.

 

Kialakulása

A tájat az utolsó jégkorszak végén a Planica-gleccser alakította. A visszahúzódó jég a mai Podkoren környékén hatalmas mennyiségű kőtörmeléket hagyott maga után, amely természetes gátként elzárta a Száva útját. A gát mögött alakult ki az egykori Koren-tó.

A természetes gát azonban idővel átszakadt, a víz nagy része eltűnt, az egykori jóval nagyobb tóból pedig végül a mai Zelenci és a hozzá kapcsolódó mocsárvidék maradt meg.

Növények és állatok a tó körül

Ez a tőkés réce mama nagyon bátor volt. Egy lépésre megközelíthettem a fészkét, bár ekkor már idegesen topogott, ezért inkább hátrább húzódtam. 

Acsalapu szegélyezte patakpart.

Acsalapu-ormányos. Szárnyfedőin sárga szőrfoltok találhatók. Épp kedvenc levelét rágcsálja. A lárvái az acsalapu gyökereivel táplálkoznak. 

Kétcsíkos hegyiszitakötő. Nagyon érdekes volt, ahogy a víz felett percekig függőleges fel-le mozgást végzett, testének alsó részét rendszeresen belenyomva a vízbe. 

A tavat körbeölelő fenyves alján ezerszámra nőttek a kosborok. Sok elvirágzott már (ha jól tippelek, madársisak lehetett), de mocsári kosbort, vitázkosbort még mindig szép számban láttam virítani. 

Havasi zászpa, buglyos kocsord, orvosi vizitorma

Blata-mocsár

A tó keleti oldalán mintegy egy kilométer hosszan terül el a Blata-mocsár. Ezen a különleges, vizenyős vidéken ered a Sava Dolinka, amely később a Sava Bohinjkával egyesülve alkotja a Szávát, a Duna egyik legjelentősebb mellékfolyóját.

A mocsár szélén hatalmas legyezőfűmezőre bukkantam. A növény magasabb volt, mint az általam itthon megszokott legyezőfű, illata azonban ugyanolyan mézédesen lengte be a környéket.

Tőzegpáfrány és tőzegeper is él ezen a vidéken, engem azonban ezúttal egy hatalmas, sűrű zsurlótelep nyűgözött le leginkább.

A forrás és környezete természetvédelmi terület. Nem véletlenül: a karsztforrások ökológiai szempontból különösen érzékeny rendszerek, a Zelenci és az azt körülvevő vizes élőhelyek pedig számos különleges növény- és állatfajnak adnak otthont.

A rezervátum Podkoren közelében, Kranjska Gorától mindössze 4,5 kilométerre fekszik, alig néhány percre az olasz és az osztrák határtól. A rövid séta alapján akár gyors megállónak is tervezhetjük – aztán könnyen úgy járhatunk, mint én, és órákkal később vesszük csak észre, mennyi időt töltöttünk a Zelenci zöld vizének és apró lakóinak felfedezésével.