Sárospatak izgalmas várától kezdődő piros jelzésen haladva érhetjük el a Megyer-hegy csúcsán található tengerszemet.
Szerencsére az eső nem esett, és mire felértünk a "hegytetőre" (324 méter) elcsendesedett az idő és a nap is kisütött. Néztem is, hogy került ilyen "szédítő" magasságba gleccser (lévén a tengerszem eredeti jelentése megolvadt gleccser), de persze ez megint afféle magyaros túlzás, mint a palóc Grand Canyon, vagy a Csepeli Maldív-szigetek.
A Megyer-hegy és környéke 15 millió évvel ezelőtti vulkáni működés eredményeképp jött létre. Az összetömörödött riolittufát átjáró forró vizes oldatok átalakították a szerkezetét és lyukacsos, darázsköves szerkezetet alakítottak ki. A kovasavas oldatok pedig átjárták a kőzetet, és megnövelték keménységét. Ezáltal különösen alkalmassá vált malomkövek készítésére. Így a köveket már a 15. századtól bányászták. Európa szerte híres volt a "pataki malomkő", messze földre is szállítottak belőle.
A hegy 600 évvel ezelőtt még teljesen szabályos vulkáni kúp volt, melynek csúcsát és belsejét az évszázadok alatt lassan elhordták. Méghozzá kézi erővel bontották, robbantani nem volt célszerű, mivel a malomkőnek a nagyméretű, stabil szerkezetű kőtömb alkalmas. A fejtés során keletkezett a morzsalékos alapkőzetet, a malomkőnek nem alkalmas köveket, valamint a földet kisebb meddődombokba gyűjtötték. Ilyet többet is láthatunk a bánya körül. A dombokat benőtte az aljnövényzet, ettől még izgalmasabb felszíni formák alakultak ki.
A bánya egészen 1907-ig üzemelt. Azóta a területet visszahódította a természet és az összes felhagyott bánya közül talán ez a legszebb és legérdekesebb Magyarországon.
Meglehetősen ingatag kilátó a hegycsúcson. |
A bányában összegyűlt csapadékvíz alkotta tó mélysége elérheti a 6 métert is. Egész sötét színe van talán a mélysége, illetve a benne összegyűlt falevelek avariszapja miatt. A tavat nem táplálja semmiféle forrás, így természetes tisztulása nincs. A vízben számtalan vízi növény és halfaj él, elegendő ahhoz, hogy a tó megőrizze tisztaságát. A bányát és környékét természetvédelmi területté nyilvánították.
2020-ban Via ferrata pályákat építettek ki a bányafalakon, egyik pálya épp a szurdok végénél indul.
Visszafelé Hercegkút felé vettük az irányt, egy darabig a piros jelzésen haladva, majd kis kitérőt téve a piros T jelzésen haladtunk. Mintha igazi esőerdőbe jutottunk volna!
Innen a szőlősorok végén visszakeveredtünk a kerékpárútra, ahol a fura dörgős-esős nap után különös színekbe öltöztek a felhők.
Táborhelyünkön pedig ilyen világvége hangulatúra festette az elhagyatott játszóteret a naplemente.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése