Füzértől Hollóházáig

Már Füzér felé vezető országútról messziről látszik a hatalmas bazaltoszlopokon nyugvó hófehér falú vár, mintha éppen most tolta volna ki magából az egykori vulkán. 

• A vár valószínűleg már a tatárjárás előtt is állt, de első írásos említése 1264-re datálódik.
• A vár volt II. András, IV. Béla, majd Luxemburgi Zsigmond tulajdonában. Zsigmond ajándékozta a Perényi családnak, akiknek egészen 1568-ig volt birtokukban. 
• 1526-ban egy évig itt őrizték a Szent Koronát. 
• Báthoryak és a Nádassyak gondozták a várat, majd 1654-ben zálogba adták. 
• 1676-ban a várat felégették. 
• Majd 1686-ban a Károlyiak tulajdonába került, akik még 1936-ban is kisebb felújításokat eszközöltek a váron. 
• A Rákóczi-szabadságharc után a település teljesen kihalt. 
• Trianon után pedig a határ menti közelsége miatt vesztett Füzér a fontosságából és korlátozták a fejlesztéseket a környéken. 
• 2014-2016 között a várat felújították, azóta csodálhatjuk mostani lenyűgöző pompájában. 

Az autót a faluban parkoltuk le és gyalog indultunk a hegytetőre. A vár bejáratánál a kiszabott kapuadó eltántorított minket a vár bejárásától, így a Nagy Milic felé vettük az irányt, ahova végül nem jutottunk el, mivel a nagy hőségre és a rendkívül párás időre való tekintettel egy ponton letértünk Hollóháza felé. 

Hollóházán végre megpihentünk egy árnyékos padon porcelángyár és bolt  retro épülete előtt. Megcsodáltuk a porcelán szökőkút taván a porcelán rózsákat és vízköpő békácskákat. Majd tovább indultunk Füzér felé. 

A várost egy kényelmes kerékpárúton hagytuk el, melynek a végén balra fordultunk a piros jelzésen az erdőbe. Az út kellemesen hűvös volt, bár enyhén emelkedett. Mikor kiértünk az erdőből ott magasodott előttünk a vár. Megkapó látvány volt,  egész felélénkülve haladtunk és fotóztunk tovább!

Füzér kis utcácskáin bóklászva kedves házak között kerestük a megváltó fagyizót, amit végül a vár parkolójában találtunk meg.