Szokásunk szerint megint rendkívül tájékozatlanul mentünk nyaralni: Garda-tó? Azt mondják szép! Mit van ott? Egy tó. Meg hegyek. És még? Majd meglátjuk. (Nem szeretek terveket kovácsolni a nyaralás eltöltésére vonatkozólag, mert akkor azokat mindenáron meg akarom valósítani, és sokszor a család ellenáll. Úgyhogy ilyenkor inkább mindig hagyom, hogy a pillanatnyi érzéseink, hangulataink vezessenek.)
Aztán, amikor már ott voltunk, lázasan bújtuk az okosunkat a lassú szállodai wifin: mit csináljunk holnap? Azt írják, van itt vízesés. Hol? Nem tudom, nem tölt be az oldal. Oks, akkor menjünk az orrunk után, keressük meg. Kocsiba ültünk a lányommal, Prabione környékén a hegy közepe felé egy alkalmas helyen leparkoltunk, és megindultunk az erdőbe. Ahogy sétálgattunk, vízcsobogást hallottunk sokkal-sokkal lejjebbről. Újra kocsiba ültünk, és a két hegy találkozásánál egy kis híd mellett találtunk is egy autónyi helyet. Lemásztunk a patakmederbe. Mivel nem volt sem jelzett, sem kitaposott turistaút, így a patakmederben sétáltunk. Szerencsére mostanában ott sem esett, alig csordogált víz a sziklák között. A part melletti fűben ciklámenek virítottak.
Aztán, amikor már ott voltunk, lázasan bújtuk az okosunkat a lassú szállodai wifin: mit csináljunk holnap? Azt írják, van itt vízesés. Hol? Nem tudom, nem tölt be az oldal. Oks, akkor menjünk az orrunk után, keressük meg. Kocsiba ültünk a lányommal, Prabione környékén a hegy közepe felé egy alkalmas helyen leparkoltunk, és megindultunk az erdőbe. Ahogy sétálgattunk, vízcsobogást hallottunk sokkal-sokkal lejjebbről. Újra kocsiba ültünk, és a két hegy találkozásánál egy kis híd mellett találtunk is egy autónyi helyet. Lemásztunk a patakmederbe. Mivel nem volt sem jelzett, sem kitaposott turistaút, így a patakmederben sétáltunk. Szerencsére mostanában ott sem esett, alig csordogált víz a sziklák között. A part melletti fűben ciklámenek virítottak.
Egy ponton a folyómeder eltűnt a mélyben, a patak kis zuhatagként ömlött alá. Elszántan ereszkedtünk le a víz mellett a köveken.
Még létrákat is találtunk a falnak támasztva, ezeken kicsit könnyeben lejjebb jutottunk. Hatalmas sziklafal emelkedett előttünk a magasba, szédítő volt a mély is és a magasság is.
Még létrákat is találtunk a falnak támasztva, ezeken kicsit könnyeben lejjebb jutottunk. Hatalmas sziklafal emelkedett előttünk a magasba, szédítő volt a mély is és a magasság is.
 |
| Madárfészek páfrány. Még sosem láttam ilyet a természetben. |
Kb. egy emeletnyit másztunk le, aztán elfogyott a létra, és több méter mély csupasz sziklafal állta utunkat. Nem kockáztattuk meg az utat állvánnyal, és mindenféle kötelek és biztonsági felszerelés nélkül, bár igen ígéretesnek tűnt a további szakasz is.
A vízesés akár szép is lehetett volna, ha nem építettek volna ide hatalmas fém csöveket. Mint később kiderült, számtalan vízesésnél megtalálhatóak ezek a "felesleges vizet elvezető" csövek, igencsak elcsúfítva a látványt.
Különös sziklaalakzatokat hozott létre a víz itt is. Ez itt pl. egy nagyon barátságos óriás. Ha kifésüli a másik szeméből is a haját, akkor meglátja a gondolataidat. Ha rosszra gondolsz, elszomorodik, ésa most mosolyra húzódó szája lefele görbül, majd sírni kezd.
Ide támasztják az óriások a hátukat, amíg lábat mosnak a vízben.
Próbáltam úgy fotózni, hogy kihagyjam a csöveket.
Hatalmas "lebegő" sziklák ékelődtek a szurdokba.
Hazafelé megálltunk Aer-ben vásárolni, és az egyik utcasarkon találtunk egy turistajelzést egy másik vízesés felé. Megvan a másnapi útiterv! A valóban gyönyörű, és kalandos, minden igényeimet kielégítő túráról a következő bejegyzésben számolok be.
(A dolgok általában így működnek nálunk. Belekiáltjuk a nagyvilágba, hogy mit szeretnénk, aztán figyelünk. Többnyire elénk dobja sors a terveinknek megfelelő lehetőségeket.)
(A dolgok általában így működnek nálunk. Belekiáltjuk a nagyvilágba, hogy mit szeretnénk, aztán figyelünk. Többnyire elénk dobja sors a terveinknek megfelelő lehetőségeket.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése