A Cascata Varone (Varone vízesés) közvetlen a városka határában fekszik. Számtalan tábla jelzi az irányt. A környék talán legnagyobb vízesése, 98 méter magas, mégsem látszik messziről, mivel az idők során a hegyről lezúduló víz hatalmas barlangokat, járatokat vájt a sziklába. Ezekben az üregekben kanyarog és szóródik ezer szemcsével a víz. Lélegzetelállító látvány!
Az élményt jelentősen rontja, hogy a vízesés csak belépő ellenében látogatható. Bár az összeg nem vészes (5,5 Euro), ellenben csak nyitvatartási időben és kb. ezer ember társaságában bámulható a csoda.
Számomra egyáltalán nem volt idillinek mondható a séta, in medias res kezdődött, és váratlanul véget is ért. A gyönyörig eljutott ugyan az ember, de kielégülést mégsem hozott, a végén hiányérzettel távoztam. Mire is gondolok? A bejárattól alig 5 perces sétával érhető el az Alsó-barlang. Itt átverekedve magad a tömegen megcsodálod a barlangot, melyet különböző fényekkel világítanak meg. (A látvány nehezen fotózható. A barlangban sötét van, és szinte folyamatosan esik rád a víz, ami a 35 fokban kellemes, de a fényképezőgép nem örül neki. Állványt a sok ember miatt nem lehet használni. Én a védőkorlátnak támasztottam a gépet, és viszonylag védett sziklaperemek alól fotóztam. Talán érdemes már nyitásra ide jönni, esővédőt tenni a gépre, stb...)
Sok időt nem tölthetsz itt egyrészt a folyamatosan permetező víz miatt, másrészt mert a mögötted lévők is bámuldozni akarnak. Aztán elindulsz felfele a 115 kiépített lépcsőn, közben - gondolom meg akartak dolgozni az olaszok a
pénzükért - hangszórókból klasszikusok egyvelege szól. Hallottunk
részleteket a Csárdáskirálynőből, de a Sorsszimfóniából is, mindezt
mindössze 10 perc eltéréssel. Mindehhez párosult az emberi beszéd, és a
lezúduló víz robaja.
A hely magas páratartalmának és speciális mikroklímájának köszönhetően
igen változatos növények élnek itt meg egymás mellett. Rengeteg virágzó növényt, formára nyírt bokrokat, yukkát, agavet csodálhattunk szépen egymás mellé rendezve.
A Felső-barlangnál ugyanaz ismétlődik, mint odalent, de most lefelé is bámulhatsz.
Innen már nem vezet út tovább, irány a kijárat! Az egész séta nem tart tovább 20 percnél, a természethez nem sok köze volt, viszont a vízesés látványa valóban egyedülálló! Bár lehet, hogy csak én vagyok megrögzötten természetimádó és emberkerülő.
A legjobban a vízesés bejárat utáni része tetszett, persze ez a terület el van zárva a látogatók elől, csak a kerítésre felmászva tudtam elkészíteni ezt a fotót.
Nagyszerű felvételek! valamint hiánypótlóak, miután mi nem tudtunk megközelítőleg sem ilyen fotókat készíteni, a folyamatosan eső vízpermet miatt. Köszönet érte.
VálaszTörlésKöszönöm! Valóban nagyon nehéz fotózni a víz és a sötét miatt, továbbá a millió turista sem könnyíti meg, és a tér sem elég tágas hozzá :)
TörlésGondolom egyetértesz, hogy a valóságban sokkal szebb és izgalmasabb a hely.