Madonna di Monte Castello és a hegycsúcs

Szokásos reggeli sétánkra indultunk lányommal, találomra kiválasztva az irányt. Hagytuk magunk meglepni, és bíztunk abban, hogy valami jó helyre bukkanunk. Pár perc autókázás után megpillantottunk egy táblát: "Madonna di Monte Castello". Éreztük, hogy épp ezt kerestük, követtük hát az irányt, és hamarosan le is parkoltunk a kegyhely felé vezető út alján. Innen közel fél órás kanyargósan emelkedő meredek út vezetett a templomhoz, az utat Jézus életét bemutató festmények szegélyezték: a hegy lábánál a jászolban fogadta a királyokat, a keresztre feszítésnél éreztük, hogy nem lehetünk messze, a mennybemenetel után már valóban célegyenesbe jutottunk.

A kegyhelyet a 17. században egy vár maradványaira emelték. Az idők folyamán többször átépítették, több épületet is emeltek köré, sőt egész új építésű részeit is felfedezhettük a komplexumnak. Talán ezért van az, hogy a templom belülről sem mutatott egységes képet, számtalan stílusú szobor és freskó díszítette, egyáltalán nem volt harmonikus a látvány.

Innen egy kálvária út vezetett tovább a hegycsúcson álló kereszthez. Meredek hegyi kaptatón lépkedtünk felfelé, az egyik kanyar után -meglátva az előttünk álló utat - egymásra néztünk: Menjünk még? 
Szerencsére mentünk, mert hamarosan egy kilátóponthoz értünk, Ahonnan megcsodálhattunk a kolostort és  háttérben a Garda-tó kékségét.

Ezért a látványért igazán megérte!
Szédítő volt a mély, fényképezőgépem mögé bújva éreztem csak magam biztonságban.

Az út menti sziklafalakon megfigyelhettük a fiatal lánchegység kialakulásának jól kivehető nyomait. Engem teljesen elbűvölt a látvány.

 Vajon mit kérdez a hegy?

Az alábbi virágnak sárga változatával Magyarországon is találkoztam (sárga hagyma), de ebben a színben itthon még nem láttam.A neve szarvas hagyma, és állítólag nem sok köze van a sárga hagymához attól eltekintve, hogy pont úgy néz ki, csak a színe más.

Újra a ciklámen...