Körbejártuk a Tihanyi-félszigetet

Júniusban a félsziget keleti partját jártuk végig, erről a beszámoló itt olvasható. Most a másik oldal volt tervbe véve. Kiindulási pontunk a Belső-tó csónakok felőli része volt, és azt terveztük, hogy átvágunk a Gejzírmezőn, majd  a Szarkádi erdőn keresztül Sajkod felé vesszük az irányt. Innen rövid fürdőzés és pihenő után nekivágunk az Apáti hegy csúcsának, majd a Külső tó mellett leereszkedve a levendulamezők mellett fogunk elhaladni és szép lassan visszatérünk kiindulási pontunkhoz. 

Ez a kb. 15 km-eres túra állt előttünk, melyből az első fél órában megtettünk 100 métert. Ugyanis nem számoltunk a szürkemarhák melletti focipálya számos helyes kis ürgéjével, melyek füttyögve jelezték, ha közelített feléjük valaki,és sietve bebújtak föld alatti lakásukba. 

Kifejezetten kihívás volt lencsevégre kapni őket, mindannyiunkra rájött a harci láz. A szürkemarhák rezignáltan nyugtázták izgalmunkat - úgy látszik itt mindenki ezt csinálja. Végül csak rátértünk a zöld T jelzésre, és irányt vettünk a Lóczy-gejzír tanösvény mentén a hévforráskúpok felé. 

Mintegy hárommillió évvel ezelőtt a bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre.  Lelki szemeim előtt egy Izland-szerű táj lebegett, persze ez ügyben csalódnom kellett, hiszen az időszakosan feltörő hévforrások forró vize meszet, kovát, dolomitot és vasat oldott ki, melyek fokozatosan kőzetté alakultak. Manapság ezeket a megszilárdult kúpokat találhatjuk meg a környéken, számuk 50-100 között mozog (attól függ, hol olvasunk utána). 

A legnagyobb gejzírkúp az Aranyház, melyről már az előző bejegyzésben írtam.  

Az egyik legbonyolultabb felépítésű forráskúp az Átjáró-kúp, melyen megszemlélhetjük a képződési fázisokat.  Az alábbi kép bal szélén - a bokrok takarásában - látható az egykori kürtő._________

Első körben a hévízből tömeges gejzirit rakódott le, a vasas oldott anyagok kicsapódása következett.

 A közel függőleges törések mentén lemezes szerkezetű anyag vált ki. Ezután szénsavas oldatok vájtak barlangot a kúp belsejébe. Legutoljára kovás oldatok hidrokvarcit telért képeztek. A meszes részeket a külső erők lepusztították az idők során, a kemény kovás kőzetet kevésbé tudták pusztatani, így az jól kivehető a barlang falán. 

A védetté nyilvánítás előtt a hévforráskúpok egy részén helyi kőfejtők működtek, így feltárult belső szerkezetük is. Az Aranyház környéki kúpok kőzete csak gyenge rétegzettséget mutat, kialakulásukkor  a  szénsavas víz lyukacsossá alakította a kőzetet, kürtőket oldott ki. 

Borzvár kürtői

Az okkersárga, barna színezetű részek azt jelzik, hogy ott a kőzetet vasas oldatok járták át. 

Egy újabb fázis hévizei viszont karfiolra emlékeztető borsóköves, illetve más ágas-bogas mészkiválásokat raktak le az üregek belsejében. 

Különös képződmény a Kalapos-kúp, mely felül vastag, kemény kőzet, mely jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, mint az alatta lévő breccsás kőzet, melyet a hajdani hévizek, forró gőzök bontották meg a repedések mentén.  Ez a "nyak" gyorsabban pusztulva elkeskenyedik - innen a gomba forma.

Továbbhaladva a zöld T jelzésen az út a Szarkádi erdőn vezet keresztül, a hegygerincen. Az erdő is csodaszép, tölgy, juhar és szilfák borítják. A meleg déli séta közben hallgathattuk az énekes és mannakabócák énekét. 

Ahol elfogy egy kicsit az erdő, remek kilátás nyílik a Balatonra.

Szép lassan leereszkedtünk a hegyről. A part mentén aszfaltút vezet Sajkodra, ahol barátságos kis strand fogadott minket, a hegy lábánál pedig némi palacsintát és innivalót vehettünk magunkhoz. 

A faluba nem mentünk be, bár lehet, hogy az is megért volna egy sétát, hanem jobbra letértünk az aszfaltútról, és nekiveselkedtünk a hegynek. Rövid emelkedő után elértük az Apáti hegy csúcsát (rátértünk a sárga háromszög jelzésre),  ahonnan szintén remek panoráma fogadott a Kőröshegyi völgyhíd felé.

De az igazi meglepetés csak pár lépéssel később fedte fel magát előttünk. A Külső tó! A félsziget egykori vulkánjának kráterében keletkezett. Az 1800-as években vizét a Balatonba akarták vezetni. 1976-ban aztán megkezdődött a terület eredeti állapotának visszaállítása. A növényzet visszatelepült, gazdag madár és rovarvilág jellemzi most a tavat, nagyszámú teknős él a vízben. Ezek közül felülről a nagy kócsag számtalan példányát tudtuk beazonosítani.  Igazán pazar a látvány a sziklaperemről:

Miután kigyönyörködtük magunkat, leereszkedtünk a hegyről. Az elvirágzott embernagyságú ökörfarkkóró és a vaddisznók által letaposott terület látványa furcsa kontrasztot alkotott az előbbi paradicsomi állapotokkal. 
Végül leértük a hegyről. Az őslevendulás mellett oly észrevétlenül haladtunk el, hogy nem is láttunk egyetlen tövet sem, igaz, nem is virágzik már.

Már csak a szőlősök közötti egy rövid séta várt ránk, és visszaértünk kiindulási pontunkhoz.