A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kis-Koppány és Nagy-Koppány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kis-Koppány és Nagy-Koppány. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 2., csütörtök

Koppányok panorámája és a Farkas-völgyi-patak

Nagyirtáspuszta a Börzsöny közepe. Innen több, hosszabb-rövidebb túraútvonal indul egyenest a Börzsöny szívébe. A kimeríthetetlen lehetőségek tárháza. Ezért kiváló választás a csúcson épített wellness hotel, mint kiindulási pont - gondoltam én, amikor megkaptuk az ajándékutalványt. Csodálkozva tapasztaltam azonban, hogy a hotel vendégei inkább szavaztak a szaunázásra, mint az esőben túrázásra. Gyanítom, hogy akiktől a beutalót kaptuk, ők is inkább a wellnesst választották volna. 

Mindezek következtében egyedül kirándultunk az egész Börzsönyben! Legalábbis azon a körtúrán, amit bejártunk, senkivel sem találkoztunk. 

A túrát már ősszel kigondoltam, amikor Nagybörzsönyből indulva tettünk egy karikát a Koppány hegyek felé. 

Most persze a hotelből indultunk a kék kereszt jelzésen Nagy-Koppány, Kis-Koppány, Gömbölyű-kő felé.  Illetve azon indultunk volna, ha nem takarja el előlünk a vadregényes ösvényt a széles, kitaposott, teherautó járta erdészeti út. Ezen dagonyáztunk, mert nem vettük észre, mikor kellett volna lekanyarodni róla. Mentségünkre szóljon, hogy fejünkre húztuk a kapucnit, a szemüvegemet vízcseppek tarkították, és főleg lefelé néztünk, keresve azt a pontot, ahol nem süppedünk nyakig a sárba. Közben persze morogtunk, amiért ennyi fát kivágnak, és ennyi teherautó járta úton kell mennünk. 

Aztán persze visszataláltunk a jelzésre, amin sokkal kellemesebben lehetett haladni, szép, nedvességtől csöpögő, zöldülő fák alatt. Közben az eső is szemerkélőre váltott, a kapucni is lekerült a fejünkről. Mire elértük a Nagy-Koppány széles lejtőjét már egyáltalán nem esett, még a kabát is lekívánkozott rólunk. Csodáltuk a hegyoldalon virító számtalan tarka virágot: pimpók apró sárga virágai, kankalinok, kutyatejek, héricsek, kökörcsin és írisz virított mindenfelé. 

Nagy Koppány panormája

Megannyi tavaszi virág ázott a lejtőkön. 


Az erdő alját főleg keltikék borították. Nyiladozóban volt a bogláros szellőrózsa és a kankalin is. 

Vadvirágos kiskert.

A Kis-Koppány félkör panorámáját most katicák nélkül, zavartalanul élvezhettük. 

Szép formájú fa a Kis-Koppány lejtőjén

Kis-Koppány panorámája a Börzsöny közepe felé


Kis-Koppány panorámája a Duna felé.

Ez a zúzmós fiatal erdőrészlet már ősszel is tetszett. 


Átbandukoltunk a Gömbölyű-kőhöz. Itt is bámultuk kicsit a tájat. 
Gömbölyű-kő panorámája

Egy kis ösvényen leereszkedtünk a völgybe a Bizmet felé.
Lefelé a völgybe

Hamarosan elértük a  Farkas-völgyi-patakot. A  vadregényes folyam mellett haladtunk felfelé. 

Átkelés a patakon

Úton a Farkas-völgyi-patak mellett. 


Ahol a patak véget ért, felkapaszkodtunk a Tolmács-hegyre, ahol elértük a tavaszi hóhatárt. A feltámadó szél eső helyett most havat fújt a képünkbe. Mindezek ellenére rendíthetelenül kapaszkodtunk felfelé a háromszög jelzésen, és megcsodáltuk a panorámát a hóesésben. 
A kis kitérő után a sárga jelzésen  már csak lefelé haladtunk és hamarosan visszatértünk  kiindulási pontunkhoz. 

Tolmács-hegy panorámája. Itt már havazott. 

Nagyon látványos, változatos út volt, sok panorámával, vadregényes patakvölggyel, vágtázó szarvasokkal és muflonokkal. A szállóban pedig várt a forró szauna, finom vacsora és a jól megérdemelt alvás. 

Talán ez a második legszebb út a Börzsönyben. Az első nálam még mindig a Holló-kő - Csarna-völgye. 

2025. október 30., csütörtök

Gömbölyű-kő, Kis-Koppány és Nagy-Koppány

Különösen szép, napos, langyos őszi időre ébredtünk. Kiadós reggeli után Nagybörzsöny kis horgásztavától indítottuk túránkat, ismét a piros jelzésen a Nagy-Koppány felé. Az ösvény épp kellemesen emelkedett, de azért kimelegedtünk. A tegnapi hűvös, szeles időhöz képest most hét ágra sütött a nap, és legalább  8 fokot emelkedett a hőmérséklet. 

Farkas-völgyi-horgásztó

A fák között a nagybörzsönyi Szent istván - templom bújuk meg. 

Gömbölyű - kő

Az első kilátópontot elérve, mit sem sejtve letelepedtünk egy kidőlt farönkre, ám hamarosan jobbnak láttuk továbbállni, ugyanis sűrű rajokban  repkedtek körülöttünk a katicabogarak. 


Bizmet-rét

Jelzetlen úton ereszkedtünk le a réthez,  a távolban vadászles, a messzeségben  szántóföldek  sorakoztak. 
A fű között, a naposabb részeken még találtunk néhány feléledt rovart. 
A rét végén meredeken letörő hegyoldal, mindenfelé a színes ruhába öltözött börzsönyi hegyoldalak látványa. 

Kis-Koppány

A Gömbölyű-kőtől a Kis-Koppány csak egy könnyű séta! Úgy terveztük, heverészünk is egyet a hegyoldalban, de újfent csalatkoznunk kellett. 
Még fotózni se maradt időnk, szájat tátani meg semmiképpen: sötét fellegként leptek el a katicák. Persze tudtuk, hogy nem bántanak, ebben a mennyiségben mégis félelmetes volt. Hajunkat, arcunkat is ellepték. Mint utóbb kiderült, a harlekin katica sziklarepedésekben, barlangokban, faodúkban keres menedéket a téli fagyok elől, ilyenkor nagy kolóniákba gyűlik össze. Biztonságos menedéknek tűnhettünk, ezért akaszkodtak ránk. Az ellenkezőjéről csak úgy tudtuk meggyőzni őkelméket, ha bemenekültünk a fák közé. Ott szépen maguktól leléptek, akarom mondani lerepültek rólunk. 



A távolban tán a Nagy-Galla

Nagy - Koppány  (549 m)

Legnagyobb meglepetésünkre itt nem voltak katicák, így végre zavartalanul napfürdőzhettünk, miközben  a pazar kilátásban gyönyörködtünk.  
Távolban a Visegrádi-hegység,és a  Pilis vonulata. 

Előttünk Márianosztra és a Duna.

Nagy-Sas-hegy, Só-hegy, Kopasz-hegy, Nagyirtáspuszta

Visszafelé átvágtunk egy jelzetlen ösvényen a kék jelzés felé, majd a Farkas-völgyben térünk vissza kiindulási pontunkhoz. 

Farkas-völgy

A kék jelzés okozott némi csalódást számomra, ugyanis a fakitermelés miatt csupa felszántott sár volt az út, alig lehetett lépni anélkül, hogy bokáig merültünk volna a cuppanósra döngölt földbe. A jó hír, hogy nem tarolták el az egész erdőt, csak szálaló fakitermelés folyt a területen. 
Szerencsére pár száz méter után az út aszfaltútra váltott, a teherautók itt közlekedtek, mi pedig letérve a kékről, a patak bal oldalán egy jelzetlen úton haladtunk  vissza a piros jelzés felé. Hamarosan elértük a tavat, ahol jóízűen meguzsonnáztunk, majd ezúttal már hazafelé vettük az irányt.