Holdvilág-árok, Nagy Csikóvár és a Kis Csikóvár

Rövid sétát terveztem a Holdvilág-árok nemrég felújított útvonalán. 

A patakból nem sok látszott, a jégpáncélt többnyire vastagon takarta a hó. Az útvonalat régi ismerősként üdvözöltem, mégis, mintha valahogy régen meredekebb és hosszabb lett volna. Pedig nem valószínű, hogy összement volna a nagymosásban, akarom mondani a sok hó alatt. 

A gondosan rendbetett lépcsőn biztonságos a közlekedés. A kihívást a hó jelentette volna, ám a hétvégén többen járhattak erre, a szépen letaposott úton kényelmesen lehetett haladni. A -10 foknak köszönhetően az hó jól tapadt, egyáltalán nem csúszott.

A természet vadsága az árokban.

Meteor - létra

A kis kiruccanásomat eddig terveztem, úgy gondoltam, innen visszafordulok. Ám a napsütés és a gyönyörű havas táj látványa maradásra bírt, és sehogy sem tudtam visszafelé venni az irányt.

Felmásztam az új létrán, átmentem a hídon, aztán eltűntem a sziklák között. 

Ez a kedvenc részem!

Kikapaszkodva a szurdokból a piros kereszt jelzésen haladtam felfelé. 

Egy vadászlesnél mutatkozott némi panoráma a tájra. 

Hamarosan a zöld háromszög jelzésre kanyarodtam a Nagy Csikóvár felé. Itt sok helyen megmaradt a hó a fákon. 

A tegnapi hófúvás egyes helyekről teljesen lefújta a havat, máshol eltűnt a taposott ösvény és térdig süppedtem a hóban. 

A Nagy Csikóvárról lefelé az út jó pár száz méteren keresztül meglehetősen meredek, el tudom képzelni, hogy olvadáskor teljesen járhatatlanná válik. 

Végül a sárga zöld kör jelzésen folytattam az utam a forrás felé.  

Az út a hegyoldalban halad, egy ponton szép panoráma tárul elénk a város felé. A távolban a bal oldali hegy mögött a Megyeri-híd teteje látszik.

Gyopár-forrás.Időszakos forrás. Most nem jött víz belőle. 

Végül a sárga, majd újra a kék jelzésen térem vissza a Holdvilág-árokba, így összesen kicsit több, mint 10 km-es körsétát tettem a Visegrádi-hegység eme csodás havas részén, mindösszesen 700 méter körüli szinttel.