Bistrica Vintgar - egy szurudok Maribor közelében

A szurdok Slovenska Bistrica felől megközelíthető, Zgornja Bistrica falu széléről indul a Bistrica patak mellett. Úgy terveztük, itt indítjuk az új évet, ez lesz itt tartózkodásunk utolsó, könnyed, levezető túrája, majd ripsz-ropsz hazarepít minket az autó. 

Mivel nem megyünk 700 méter fölé, úgy számítottam, nem lesz hó, így tényleg könnyű séta lesz a víz mellett. 

A levegő fagypont felett volt, az erdő vörös lombbal borított ösvénye enyhe emelkedővel kanyargott a folyó mellett. A víz apró zúgóin szép jégcsapok és jég gömbök képződtek. 

Himbálódzó jégcsapok. 

Legnagyobb meglepetésemre a folyópartot széles sávban zsurló borította. 

A következő meglepetés akkor ért, amikor pár méter emelkedő után először eljegesedett ösvény, majd igazi, havas táj fogadott. 

A fagyott folyó visszatükrözi a szemközti napfényes hegyoldal sárgáját. 

A Sum vízesés felé egy kis kitérőt kell tenni egy keskeny ösvényen. Nagy lendülettel vágtam neki az útnak, majd észrevettem, hogy a többiek nem követnek. Eltántorította őket a jeges ösvény látványa. 

Pedig nem is volt olyan csúszós, mint amilyennek fentről látszott. Bár néhol ügyeskedni kellett, meg kapaszkodni, de azért gond nélkül le- és feljutottam. 

A Sum vízesés 20 méter magasból zúdul alá. 

Visszamásztam az útra, ahol már téli arcát mutatta az erdő. Innen még felkapaszkodtunk a következő vízesésig egy vadregényes kaptatón. 

Innen visszafordultunk,  és egy elágazásnál egy meredek emelkedőn kimásztunk a völgyből  némi panoráma reményében. Ezután  a gerincen haladtunk, a fagyos szél fújt, de a látvány megérte. 

Meredek lejtőn, gyökerek alkotta lépcsőn, késő délután ereszkedtünk vissza a szurdokba.

A túra sokkal vadregényesebb, fárasztóbb és kalandosabb lett, mint amire számítottam.