2026. január 12., hétfő

Téli madárvilág a Beliczay-szigeten

Szomjas vörösbegy vizet keresgélt a befagyott vízparton. Lassan közelítette meg, fél szemmel mindig engem figyelt: vajon nem vagyok-e veszélyes? 



Kortyintás előtt még egy utolsó pillantást vetett felém. Aztán úgy döntött, nem vagyok túl veszélyes a nagy fekete csillogó "szemem" ellenére sem. 
Jó párszor kortyolt a hideg vízből. 

A harkályok munkájának nyomai friss faforgácsok formájában könnyen felfedezhetőek a havas tájon. Hangos kopácsolásuk már kora reggel messze hallatszik a csupasz fák között. 

Sokszor látom a parányi ökörszemet repdesni a fák gyökerei között. Eddig még nem sikerült lencsvégre kapni. 

A fakusz-t alig lehet észrevenni az ágak között. Inkább csak akkor lehet észlelni, ha megmozdul. 

Mivel a kis öblök befagytak, jobb híján a szürke gém a Duna menti fák között bújik meg, és a part menti vizekben keresi a zsákmányát. Sokszor riadtam fel rekedtes hangjára, amint méltatlankodva elrepült jöttömre. 

A legérdekesebb azonban mégiscsak a vadludak húzása volt az egyik reggelen. Érdekes, hoyg csak egyetlen alkalommal láttam őket ebben a mennyiségben. Másnap reggel, a napsütésben már nem repültek errefelé. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése