Szomjas vörösbegy vizet keresgélt a befagyott vízparton. Lassan közelítette meg, fél szemmel mindig engem figyelt: vajon nem vagyok-e veszélyes?
Kortyintás előtt még egy utolsó pillantást vetett felém. Aztán úgy döntött, nem vagyok túl veszélyes a nagy fekete csillogó "szemem" ellenére sem.
Jó párszor kortyolt a hideg vízből.
A harkályok munkájának nyomai friss faforgácsok formájában könnyen felfedezhetőek a havas tájon. Hangos kopácsolásuk már kora reggel messze hallatszik a csupasz fák között.
Sokszor látom a parányi ökörszemet repdesni a fák gyökerei között. Eddig még nem sikerült lencsvégre kapni.
A fakusz-t alig lehet észrevenni az ágak között. Inkább csak akkor lehet észlelni, ha megmozdul.
Mivel a kis öblök befagytak, jobb híján a szürke gém a Duna menti fák között bújik meg, és a part menti vizekben keresi a zsákmányát. Sokszor riadtam fel rekedtes hangjára, amint méltatlankodva elrepült jöttömre.
A legérdekesebb azonban mégiscsak a vadludak húzása volt az egyik reggelen. Érdekes, hoyg csak egyetlen alkalommal láttam őket ebben a mennyiségben. Másnap reggel, a napsütésben már nem repültek errefelé.










Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése