A lányom kívánsága volt, hogy zajló jégtáblákat, vagy befagyott tavakat lásson a hétvégén. Mondta is, hogy a Szigetcsúcs érdekelné. Kora reggel a Beliczay-szigeten sétálva láttam, hogy jégtáblák már nem úsznak a Dunán, így írtam egy gyors üzenetet, hogy menjünk inkább a Balcsira. Ám, amikor találkoztunk és megkérdeztem tőle, mi legyen, csak annyit mondott: mindegy, de ő megírta... Így aztán a Szigetcsúcsra mentünk.
Jégtábla csak hellyel-közzel akadt a part mentén, az is inkább vizes volt, mint kemény. Megpróbálta a vizen keresztül megközelíteni, de persze a cipője nem bírta a kiképzést. Így aztán visszacaplattunk az autóhoz, ahol épp volt a csomagtartóban két gumicsizma.
Így már boldogan gázolt a bokáig érő vízben, szaladgált a léptei alatt törő jégtáblákon. Boldog volt! Igaz, néha térdig süllyedt a vízbe, a csizmába befolyt a jeges ár, de mindez nem tántorította el.
Aztán kiderült, nem olvasta a Balcsis javaslatomat...
Így is szuper volt minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése