Esős

A lejtőn ballagó pár szembe jött velem az úton. Az asszony alig bírt lépkedni, a férfire támaszkodott, aki óvón vezette, figyelte minden lépését. Aztán elkanyarodtak a völgy felé. Arra gondoltam, vajon velem ki fog így sétálni, ha már igazás öreg leszek? 

Nemzeti ünnepünk reggelén esőcseppes kökröcsineket indultam fotózni. Mivel fények amúgy sem nagyon voltak, úgy gondoltam, elég ha 8 óra után indulok. Nagyot tévedtem. A rét tele volt kutyásokkal és kirándulókkal. Úgy látszik a nemzeti ünnepre nem csak a szónoklatokra voltak kíváncsiak az emberek s mivel a plázák zárva voltak, beneveztek valamelyik hegybejárós eseményre és papírokat lobogtatva a kezükben, 5-10 fős csoportokban vonultak át a kedvenc rétemen, alig észrevéve a az esővíz súlyától lelapult virágokat. 

Fura térdeplésemnek egy gyanakvó kutya szaglászása vetett véget. Jobbnak láttam odébbálni és rejtettebb rétet keresni a zavartalan fotózáshoz, ám valahogy mégsem ött az ihlet.