Pár héttel ezelőtt egy teljesen átlagos mozdulatnál reccsent egyet a derekam, azóta nehezemre esett az ülés, az állás, a járkálás és a fekvés. Ezek a mozgások alapvetően határozzák meg a mindennapjaimat - gondolom más is így van ezzel -, így szenvedek és megyek, ülök és járkálok, de csak óvatosan, éjszaka meg igyekszem mozdulatlanul feküdni, mert a forgolódás egyszerűen nem kivitelezhető egyedül.
Próbálom a reggeli bemozgatást célirányosan a gerincemre és a derekamra fókuszálni, de nem sok javulást értem el.
Így a szokásos terápiához folyamodtam: irány a madárdaltól zengő, virágos erdők és napsütötte rétek!
Gondolataim kitisztultak, tisztáztam magamban melyek azok a problémák, amelyeket meg tudok oldani, melyek azok, amik nem az én kompetenciám. Erősítettem a hitemet, elengedtem, ami nem az én dolgom, priorizáltam.
Aztán leborultam a virágok előtt, belenéztem a fényképezőgép keresőjébe, megjelent az ITT és MOST. Elengedtem az aggódást a jövőn, a rágódást a múlton, csak a pillanat létezett. No meg a hajlongás jobbra, aztán balra, aztán leguggolás, felállás, kiegyenesedés, újra lehajlás, és láss csodát! Néhány óra után már kutya bajom sem volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése