Esztergomból a Mária Valéri-hídon sétáltunk át Párkányba, a Bazilika impozáns épületének figyelő ablakaitól kísérve. Amúgy az egész túra alatt folyamatosan nézett minket!
Megállapítottuk, hogy a Duna korzóról is fennséges a látvány Esztergom felé.
Párkány 1800-as években épült házai lenyűgözőek, elméláztam azon, milyen szép kis virágzó város lehetett egykoron.
Egy darabig a gáton haladtunk. Remélem nem ez a párkányi strandfürdő, melyet az internetes források előszeretettel ajánlgatnak turisztikai célpontként.
Itt valaki napi szintű horgászásra állt be. Minek is hazavinni a gumicsizmát? Csak nem kél lába!
Az ártéri erdő igazi vadregény! De itt is követte lépteinket a Bazilika.
Az ártéren vastag törzsű füzek terpeszkednek. Koruk több száz éves is lehet.
Sok fa úgy néz ki, mintha épp sétára indulna, gyökerei közül az ár kimosta a földet.
Az ártéren több helyre bejut a Duna vize, hol pár méter széles mederben folyik, máshol holt ágakban áll.
A Garam torkolatánál hódok nyomaira bukkantunk.
Vastag fákat döntöttek ki, majd az egész törzsükről lerágták a kérget.
Titkos forrásaim szerint a vonatsínek melletti csatornahálózat közötti mocsarasabb részen kockásliliomokra lelhetünk. Nos, mi egyet sem találtunk.
Felmászva a szalmabálákra egyenest a Bazilika kupolájára láthattunk rá.
A kiszáradt mocsár virágzó fákkal.
Kissé küzdelmes volt visszajutni a házak közé, mivel a rövidebb utat választottuk, s végül a forgalmas autóút mellett kellett haladnunk.
Végigsétáltunk a település Fő utcáján is. A szépen kialakított terek és utca így vasárnap délután a tavaszi meleg ellenére is csaknem kihalt volt. Egy kávézó és egy boltocska volt nyitva.
A séta hossza 10 km-re sikeredett, volt benne városi séta, erdős, fás rész, mezők, rétek, nádasok. De leginkább napsütés és vidám társaság.
A gát aszfaltozott, érdemes kerékpárral is bejárni a környéket. Legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése