Azt gondoltam, itt a tavasz, de amikor útra keltem, éreztem, hogy lassan kúszik be a hideg a kabátom alá. Örültem, hogy végül a télikabátot választottam, viszont határozottan hiányoltam a dupla pulcsit alóla. Sebaj, majd felfelé kimelegszem.
Első utam a szokásos májvirág telephez vezetett, ahol alig találtam rá a kis virágokra. Meresztgettem a szemem, de a borús sötétben szinte minden egyforma szürkésbarnás színt kapott. Aztán mégis megpillantottam az egyiket, majd amott észrevettem egy másikat is. Vacogva lapultak a falevelek alatt, sehogy sem akarták bontogatni szirmaikat. Tavaly egész nagy telepekben növögettek itt, most mintha kevesebb is lett volna itt, mint előző évben. Bár lehet, hogy még nagyon korán van nekik.
Csaknem a forrásig eljutottam így, ott felkapaszkodtam a jelzett útra, majd erdészeti utakon folytattam a túrát. Közben valami fura jégdara is hullani kezdett az égből, egyre komorabb lett az erdő.
Nagy csendben haladtam a hallgatag úton, mélyen nyakamba húzva kabátot, sálat, s egész befelé fordultam. Gondolataimból az risztott fel, hogy váratlanul visszaértem a turistaútra, ahol meglehetősen nagy volt a forgalom. Így aztán sietősre vettem a lépteim, és hazafelé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése