Pontosan 10 éve, 2013. február 14-én írtam meg első blogbejegyzésemet. Életem akkoriban üresen maradt részét töltötték be a kirándulások és a fotózás, mely mostanára szenvedéllyé nőtte ki magát.
Olyannyira szenvedély lett, hogy már-már függök tőle, és nem érzem teljesnek az életem, ha egy héten legalább egyszer nem tudok elmenni egy túrázással egybekötött fotózásra. Néha azt érzem, hogy mindez gátol a szociális, családi kapcsolataim kiteljesedésében, ezért sokszor próbálom korlátozni magam a kirándulások terén. Ilyenkor mindig feszült leszek, és nyűgös, és amikor végre mégis kiszabadulok a természetbe, hihetetlen boldogság és öröm önt el.
Így aztán valószínűleg továbbra is maradnak a kirándulások, a végtelen bicajozások és valamilyen formában a kenutúrák is. Egyedül, vagy családdal, vagy barátokkal.
A lelkemben az elmúlt évben változások történtek. Sok érzést, gondolatot még mindig nem zártam le, keresem az új útjaimat, és persze várnak újabb kihívások is.
Kati, erről majd beszélgessünk! 😊 Példaértékű számomra, ahogy ezt a blogot, (illetve a korábbi oldalt) "terelgeted". Azt hiszem, vannak bennem is hasonló gondolatok, a blog nekem is fontos, képtelen vagyok elengedni.
VálaszTörlés