2019. január 11., péntek

Fehérvárcsurgói Vadaskert

A Vadaskertben nagyjából egy éve jártam, és már akkor megfogadtam, hogy visszajövök ide napsütésben is. Így aztán amikor az új év első reggelén a kelő nap sugara csiklandozta le rólam a takarót, úgy éreztem, itt az idő!
Mire leparkoltunk a  bejárat előtt, már nagy kövér fellegek takarták az eget, és csendesen esett az eső. Hm. 
Végigsétáltunk a az erdőben kanyargó patak mellett és hallgattuk a csendet. január 1-hez képest meglepően sokan jártak az erdőben, futók és babakocsit tologató fiatalok köszöntek ránk, idősebb párok baktattak a széles, jól járható erdei utakon.   
 A Gaja-patak lassú áramlással haladt medrében, néhol a letört gallyak gátat képeztek, a gát fölött a tóvá öblösödött folyó mozdulatlannak tűnt.
A Vadaspark végén jobbra kanyarodva egy ösvény vezet fel a gerincre, ahonnan kényelmes sétával elérhető a nemrég épült Károly-kilátó. Csodás panoráma fogadja az embert! Körös-körül hegyek, a távolban a csúcsok között a fehérvárcsurgói víztározó tava kéklik.
A hegyről leereszkedve elérünk az Alba Regia forráshoz, majd hamarosan visszaérünk a patakhoz, ahonnan már egyenes út vezet a kijárathoz. 
Épp elértük a parkolóhoz közeli pisztrángos tavat, amikor a felhők mögül felbukkant a nap, és fényárba borította az erdőt, mely így teljes téli pompájában tükröződött a mozdulatlan vizű tóban.
 Mire körbejártuk a tavat a nap is elbújt a felhők közé, így ezzel a váratlan ajándékkal búcsúztunk a vadasparktól.


1 megjegyzés: