2013. április 13., szombat

Át a Szabadság-hídon

Elromlott a fényképezőgépem. Teljes letargiában ültem, nem értettem, hogy történhetett ez, egy Nikon gép, és alig 4 hónapos. Szervizbe kell vinni, ez legkorábban a jövő héten megoldható, már ha egyáltalán - minden nap 9-17-ig vannak nyitva, én meg akkor dolgozom ugye. Hétvégén zárva vannak. Remek. Hogy fogok most fényképezni?
A lányom volt a megmentőm. Rögtön felajánlotta saját gépét, így reggel vidáman indultam kutyát sétáltatni. Én csendesen kattintgattam, a kutya vidáman ugrándozott, szaladgált, a madarak csicseregtek.
Hazaérve megnéztem a képeket, és persze megtaláltam a lányom által fotózott képeket is, ahogy jött

át a Szabadság-hídon.

Nekem nagyon tetszettek, a maguk ködös hangulatával. Íme:





Ez a kedvencem

2 megjegyzés:

  1. Mert ilyen szépek a képek...és mert szépek az emlékeim is,elmesélem röviden ha szabad:
    A szerelmemmel jártam itt tavaly télen,a ködös hídon átkelve,kezünkben egy kis papírhajóval.A Budai részen aztán vízre bocsájtottuk szerelmünk jelképét.
    Varázslat volt.
    A képek visszaadták a szép emlékeim,mert olyanok,olyan varázsosak.

    VálaszTörlés