A tél utolsó támadása - legalábbis reméljük

Reggel van. Felébredek. Zuhog a hó. Még mindig. Március 26. Kedvem sincs dolgozni menni. Diák lennék, simán bevállalnám az igazolatlant. De tanár vagyok.
Március 27. Havazik. Még mindig. Ezen a tavaszon már annyiszor megpróbáltam meglátni a tél szépségét.
Na menjünk.
Rendszerint viszem magammal a fényképezőmet, sose lehet tudni, mit hoz a sors, de ma kitettem a gépem - unom már a havat.
Amint beérek, fotós kollégám azzal fogad: kijössz velem havat fényképezni ? Nézd miket fotóztam!  Mutatja a képeket, fellelkesedem, máris ugrok, menjünk, de nincs nálam a gép! :(
Alig várom, hogy vége legyen a tanításnak, rohanok haza, magamhoz veszem a gépet, és a kapott inspiráció lendületétől hajtva nyakamba veszem a Hegyvidék utcáit. Végül a Széchenyi-kilátónál kötök ki:

Széchenyi is kabátot húzott a hidegre való tekintettel

Borostyánzuhatag

Kecses lábakon

Struktúra

Kicsi hóoroszlán

Hetyke sisak

A tél kapuja

Végezetül egy érdekes bejegyzés a kilátóról. Hogy került ez egyáltalán ide, a hegy közepére, ahol pontosan a szomszéd fák csúcsára, és alá lehet látni róla?

Búcsúzóul ezzel a kedves hónyuszival szeretnék mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!