Lőcse a Szepesség ékszerdoboza

A Szlovák Paradicsomba tett utazásunk során a szállásunk felé tartván Levoča előtt kanyarodtunk el, s már akkor feltűnt, hogy milyen hívogatóak templomának tornyai. Ekkor gyanút foghattam volna, hogy Levoča talán nem is volt mindig Levoča, de - szégyen, nem szégyen - azt se tudtam, hol járunk épp a térképen. Illetve azt tudtam, hol vagyunk, de mégsem esett le, hogy EZ a Levoča, AZ a Lőcse...  A szerencsém az volt, hogy kiruccanásunk utolsó napjára esőt jósoltak, így inkább városnézős programokat böngésztem, és akkor állt össze a kép. 

Így aztán irány a város, s nem bántuk meg!

Lőcse, avagy Levoča, esetleg Leutschau 

Kora reggel hajtottunk be a városkapun, az egykori masszív védművek még most is megállásra késztettek volna, ha nem lett volna tárva-nyitva a kapu. Hamarosan leparkoltunk, alig akartuk elhinni, hogy itt ezért  még nem kell fizetni.  Az utcákon alig néhány ember lézengett, a főtéren két  zöldségespultnál épp a protékát pakolták, az egyik helyen vettünk is néhány barackot. Már megszoktuk, hogy itt a közértekben, vendéglőkben, pénztárakban csak és kizárólag jelbeszéddel, vagy szlovákul kommunikálnak veled. Értsd: ők szlovákul, te pedig legalább két világnyelven + kézzel-lábbal jelelve próbálod megértetni magad. Így aztán meglepődtünk, mikor a fiatalember ízes magyarsággal kínálta  nekünk az áruját. Kiderült, alig egy falunyira lakik, onnan jár be naponta eladni, ami megtermett. 

A város káprázatos! Mintha visszautaztunk volna az időben, vagy Süsü mesebeli városkájában járnánk. A városfalon belül reneszánsz és barokk házak sorakoznak, szépen rendbe tartva, harmonikus színekkel keretezve az utcákat. A harmonikus színorgiát külön kiemelném, mivel jó néhány teljesen ízlésromboló szín- és formavilágú települést szörnyülködtem végig, miután lehajtottunk az autópályáról. 

Történelméről itt olvashatunk részletesen, átmásolhatnám ide, gondosan kiválogatva és átfogalmazva a lényeget, de inkább olvasd el itt, szépen összeszedve, kifejtve. Ha rövidebb kivonatot szeretnél, akkor pedig a Kirándulástippeket ajánlom. Azért megemlíteném, hogy a középkorban jelentős kereskedelmi szerepet töltött be, sokáig volt a szepesi szász kamaragrófság székhely. Olyan királyok indítottak innen támadást, mint Mátyás király, fontos szerepe volt a trónharcokban a mohácsi vész után. A Rákóczi-szabadságharcban 3 havi ostromot bírt ki, utána  foglalták el a császáriak, szerencsére nem rombolták le, csak hadi gépezeteit szállították el. A városnak talán épp az a szerencséje, hogy a vasút megjelenésekor a sínek elkerülték a várost, jelentősége csökkent, nem lett belőle ipari központ, így máig megőrizhette reneszánsz-gótikus házait és egyedülálló hangulatát. 

Utcaképek

Ahonnan mi érkeztünk, az első ami a szemünkbe ötlött a  Thurzó-Csáky ház pompázatos épülete volt.

 

 

Homlokzatok

Mindjárt kicsípódnak az ablakok és Süsü városának lakói kezdik reggeli tevékenységüket. Az utcán elvonul az együgy egyfejeő, lángra gyújtja a tűzhelyeket...

Kis házsor a  tér mögötti utcában

Thurzó-ház

Thurzó János bányavállalkozó az 1400-as évek meghatározó alakja a városnak. A város főterén építtetett reneszánsz stílusú  háza a legpompásabb díszítésű épületek közé tartozik.  

A család elszegényedése után az 1530-as években gazdag kereskedőcsaládoknak adták el az épületet (Hirsher, Frühwert, Vitalis), majd később nemesi Raiszok,  Görgeyek birtokolták. 

A honlokzat mai arculatát Raisz Ágoston rendelte meg, neoromán stílusban építtette át az épületet. Ennek nyomait az első emeleti ablakokon láthatjuk. 

A második emeleti balkonra nyíló ajtót Povolny Antal lőcsei építész tervezte. 

Majd 1902-ben Csáky Vidor gróf vásárolta meg a házat. A homlokzat mai díszítését ő rendelte el.  Az ablakok fölé a Thurzó-címert helyeztette, s csak alá a sajátját, a homlokzati latin nyelvű  írás tanúsága szerint a házat a Thurzók építették és Csáky csak felújíttatta. 

A sgraffitó egy díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe. 

A díszítést  Czauczik József, más források szerint Groó István  tervei alapján a budapesti iparművészeti főiskolások festették meg. 

Szent Jakab-templom

A templomot 1245-ben román stílusban kezdték építeni, 100 évig épült, fokozatosan gótikus stílusú álbazilikás elrendezésüvé alakították. 

A templomba kicsit nehezen jutottunk be, leginkább bambaságunk miatt. 8 óra után már folyt a mise amit persze nem akartunk megzavarni. Addig sétáltunk a városban, megnéztük az egykori városházában működő  múzeumot is. Ezzel pont lekéstük a 9 órás vezetett túrát, aminek létét nem észleltük korábban. A lényeg, hoyg a templomot csak vezetett túra keretében és időpontjában lehet látogatni, belépő ellenében. Fotózni nem lehet, a  vezetés természetesen szlovák nyelven folyik, de kaptunk hozzá hárman 2 db magyar nyelvű leírást. 

A templomot mindenképp nézzétek meg, ha arra jártok, háromajtós főoltára igazi kuriózum, Lőcsei Pál mester alkotása, 18,62 m magasságával a világ egyik legszebb és legnagyobb gótikus oltára. 

A Thurzó kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak, továbbá itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona gyermekét is. 

Lőcsei régi városháza

A városházát rögtön megismertem "A fekete város" c. filmből. Annyira megörültem neki, hogy amint hazaértem, rögtön meg is néztem a filmet. Rácsodálkoztam az eredeti helyszíneken forgatott jelenetkre, és élvezettel merültem el  Mikszáth  fordulatos, csavaros történetében, mely így, hogy a történet helyszínen jártam, még valószerűbbnek tűnt. Ahogy az író vallott a művéről: "Mert nem valamely család igaz történetét akartam papírra vetni, hanem egy kornak az igazi levegőjét. " - ezt tökéletesen sikerült is neki. 

A városháza az 1400-as években épült gótikus stílusban,  mai formáját az 1800-as évek végén nyerte el, Schulek Frigyes tervei alapján.  Sajna egykori  festett díszítésének egy tenyérnyi helyen láthattuk csak a nyomát, a falak fehérre meszelve, élettelenül adnak otthon a Szepesi Múzeumnak. 

Mária-hegy

A városból több helyről is ráláthatunk a csipkés tornyú, inkább mesebeli hercegnős kastélynak látszó épületre. 

A város feletti hegyre 1914-ben épült Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom helyén már az 1200-as években zarándokhely és kápolna  volt.  

A templomhoz a városból is felsétálhatunk a kálvárián keresztül, de autóval is könnyen megközelíthető. 

 

A templom előtti domboldalról ráláthatunk a városra. Gyönyörködtünk az óváros és a szomszédos betondzsungel kontrasztjában. 

Közben a nap is kisütött,  néhány röpke percig azt hittük, mégiscsak megússzuk az esőt. 

Innen a Siva Brada-hoz,  Szepesváraljára és Zsigrára autóztunk.