Csaronda patak partján fekvő csodaszép református templom az Árpád-kori templomok egyik mintapéldája. Egyes feltételezések szerint a 13. században épült kora gótikus stílusban, ám a falait díszítő mosolygó szentek miatt ezt a dátumot inkább a 14. század elejére tolják. Több, mint 700 éve épült! Ez idő tájt Csaroda Bereg vármegye közgyűléseinek színtere volt.
Nekem legjobban a rojtos kalapja tetszett, mely a faragott lécborítás árnyéka miatt még rojtosabbnak tűnt. Olyan, mint egy díszes kucsma.
Elegánsan karcsú tornya hegyes, fazsindellyel borított. A térségben nem ismert más templom, mely már építésekor ilyen toronnyal büszkélkedhetett volna. Valószínűleg a tetejéről szemmel tarthatták a vidéket.
A templomba nem volt egyszerű bejutni. Bár még épp nyitvatartási időben mentünk, több telefonhívás után tudtuk csak megszerezni a kulcsot. Végül az idegenvezetést a lányom tartotta. Nem mintha tudott volna bármit is a templomról, de teljes határozottsággal és kerek mondatokkal adta tudtunkra, amit eddigi templomjáró tapasztalatai alapján magába szívott. Igazán profi volt. Minden részletről volt egy kis vicces, figyelemre méltó története. No de lássuk a valóságot:
A 17. században a templomot kívülről is a református népi reneszánsz típusú falfestés borította, melynek nyomait most is megfigyelhetjük.
A 17. században a falu lakossága áttért a református vallásra. Ennek következtében a templomban található egészalakos ábrázolásokat el kellett tüntetni. A falakat levakolták, de szerencsére ebben a templomban előtte nem verték el az előző falképeket, így a későbbiekben előkerülhetett a középkori festmény is.
népi reneszánsz ősi életfás-virágos ornamentika |
Így aztán jelenleg a fehérre meszelt falakon kétféle díszítés figyelhető meg. Egyrészt a a népies virágmintás motívumok, mely most leginkább a szentélyt elválasztó falon pompázik, másrészt a középkori mosolygó szenteket ábrázoló freskók, mely szintén igazi csemege. Aránylag kevés helyen találkozhatunk mosolygó szentekkel.
Az ablak két oldalán Szent katalin és Szent Dorottya alakja látható. |
A híres mosolygó szentek: Szent Péter, Szent Pál és Szűz Mária, az orvos szentek. |
János apostol, Kozma és Damján (épp koccintanak) |
A Szent Család |
A hajót deszkamennyezet fedi., a kazetták sarkait forgórózsás rozetták díszítik. A mennyezet közepén dedikációs láda, avagy királykazetta látható.
A csigás, festett szószék korona a környék és a kor egyik legtehetségesebb asztalos mesterének, Asztalos Ódor Gábor munkája, az 1770-es években készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése