Hernád-áttörés

A Hernád-áttörés (Prielom Hornádu) régi tervem volt, most mintegy véletlenül jött az ötlet, hogy vegyük arra az irányt. Tesómmal és feleségével hármasban keltünk útra, és két részletben jártuk végig a 12 km hosszú szurdokvölgyet. Első nap az izgalmas nevű Káposztafalváról (Podlesok) indultunk, és sétáltunk  végig a folyó mellett vezető utakon, a néhol a 150 méter magas sziklák (nem is annyira)  aljába vájt fémtálcákon és láncos kapaszkodókon. Másnap pedig Cingov parkolójából indult a túránk. A kék jelzés vezet a Hernád mellett. 

Hernád-áttörés

A Hernád-áttörés bejárata Káposztafalva felől. a belépés fejenkén 1,5 euro. 

A Hernád sok helyen méterekkel a lábunk alatt dübörög, s bár kissé félelmetes lenézni, végig biztonságban éreztem magam a széles fém tálcákon. 

Legnagyobb meglepetésünkre alig találkoztunk ezen  a részen emberrel. Első nap mindezt a vasárnap délutánnak tudtuk be, második nap pedig a hétfői munkanapnak. Bár úgy olvastam, ezen a részen nyáron minidg  hosszú sorokban  állnak az emberek a fém átkelők előtt. Most szerencsére nem állatak, igaz hétfőn is már 8-kor úton voltunk. 

A folyómedret a Hernád évszázados munkájának köszönhetően sok helyen a mészkőbe vájt üregek, barlangok szegélyezik. 

A szurdok a tálcák és függőhidak nélkül gyakrolatilag járhatatlan, sok helyen teljesen megközelíthetetlen lenne. El sem tudom képzelni, micsoda meló lehetett a nehéz darabokat ide felcipelni és a sziklába fúrni a megfelelő helyen. 

Vajon hogy épült ez a függőhíd? Mindenestre a mérnök tesőm mindegyiket tesztelte, ugrálva közlekedett rajtuk. Elég stabilnak bizonyultak. 

A Wikipédia szerint 1906-ban a Magyarországi Kárpát-egyesület iglói osztályának vezetője, Hajts Béla, a "Szlovák Paradicsom atyja" Káposztafalváról Szepessümegig hajózott a folyón egy tutaj segítségével. Ezután kezdődött meg a szurdokvölgy járhatóvá tétele. 

Kolostor-szakadék

Mindkét napon a Kolostor-szakadékon (Klastorska roklina) át akartunk felmászni Menedékkőre. Vasárnap délután a szakadék nagyon kellemes hely volt, alig járt arra ember, varázslatos volt a patakmederben sétálni, és a több méteres vízesések mellett felmászni a létrákon. Hétfőn azonban mire ide érkeztünk, épp egy legalább 4 családból álló kisgyermekes csapatot értünk be, véget nem érőnek tűnt a sor a létránál, így aztán a sárga jelzés felé kerültük a szurdokot, ami eleinte jó kis combos emelkedővel indított, a végére azonban már kellemes kapaszkodóvá szelídült. Megjegyzem, hogy a kisgyermekes társasággal egyidőben értünk a hegytetőre. 

A szakadékban az út többnyire a patakmederben vezet. 

A Kolostor-szakadék alsó részén található a Biela jaskina, mely gyakorlatilag két barlangot jelent. Mindenképp érdemes felkapaszkodni oda. 

 

Igazi vadregény ez a szakadék!

Menedékkő-fennsík és a Vöröskolostor

Nevét onnan nyerte, hogy 1241-ben a tatárok elől a Szepesség lakossága ide húzódott fel. Akkoriban ide csupán egyetlen út vezetett, s azt az emberek eltorlaszolták. Megmenekülésükért hálából kápolnát építettek a fennsíkon, melynek helyére épült pár évvel később a kartauzi rend férfikolostora, a  Vöröskolostor. Tompa Mihály kicsit másképp interpretálta az eseményeket, de engem a Magyar Katolikus Lexikon meggyőzött a sorrendiségének tekintetében. 

Tompa Mihály: Menedék-kő

Szepesben, Lőcséhez közel,

Erdőborított hegytetőn,

Ó zárda pusztult omladéka áll;

A régi templom- és cellákban

Sugár, magas fenyvek növének immár;

Mohos, halottas omladékra

Ifjan tenyésző zöld élet borúl.

Midőn honunkra rontva a tatár,

Határiban gyilkolt és égetett:

Vidéke rémült lakóinak

E rejtett zárda nyujta menhelyet,

S innen vevé nevét.

Idő s viszály később lerombolá,

És már csak tornya állt,

Repedt tornyában kis harang.

Csengő szavú, de néma régen.

A kolsotorba fészkelte be magát 1531-ben Basó Mátyás murányi rablólovag, és innen támadta a Hernád-völgy utasait 18 éven keresztül. Ekkor elfogták és lefejezték, a kolostort pedig Salm császári tábornok leromboltatta. 

A Menedékkő-fennsíkról békés látvány a karthauzi kolostor romjai mögül elősejlő Tátra csúcsai. 

A Kolostor menedékház és környéke tele volt emberrel, rettenetes hangos zene szólt ékes szlovák nyelven, így megittunk egy sört és sietve odébb álltunk. 

Amúgy itt bringát is lehetne bérelni, és azzal legurulni Podlesok felé. Ami egész jó megoldás, lévén, hogy az oda  vezető utak legnagyobb része széles szerpentinező murvás út, legkevésbé sem izgalmas és látványos, bár mi azért találtunk némi kanyarokat levágó bokaszaggató, combremegtető erdei ösvényt. 

A Kolostor menedékházban bérelhetünk via-ferrata felszerelést is, amennyiben a közeli Kysel-szurdok vasalt útjait akarnánk bejárni. 

Egy közeli kilátópont, alattunk  a Kysel-szurdok.

Biely potok

Hétfőn azonban a kék jelzésen mentünk vissza Biely potok (Fehér-patak) felé, s titkon azt terveztem, ha lesz még erőnk, felmászunk a Tamásfalvi-kilátóhoz az igen meredek zöld jelzésen, majd onnan a sárgán térünk vissza Cingovba. Végül némi töprengés után az elágazásnál bevállatuk ezt az irányt, s nem bántuk meg. A panoráma lélegzetelállító a sziklaperemről. 

A Biely potok itt ömlik a Hernádba.

A vízesés ritkaságszámba megy a Hernád ezen szakaszán, a 12 km-en alig 57 méteret esik a vízszint. 

Tamásfalvi-kilátó

Az elágazásnál a már megtett szintkülönbségekkel és kilométerekkel a lábunkban erősen elgondolkoztunk, hogy bevállaljuk-e az alig 100 méteren 150 szintemelkedést, de végül elindultunk felfelé. Lassan, de biztosan haladtunk sógornőmmel, a tesóm persze még mindig bohó zergeként szökellt a kiálló gyökereken, magas lépcsőjű sziklákon. 

De a kilátás mindenképp megérte! 

A széles sziklapad függőlegesen tör a mélybe. Szinte "karnyújtásnyira" a szemközti fenyveserdő. Alattunk kanyarog a Hernád. 

Ebbe az irányba kedvező idő esetén még a Tátra is látszik. 

A túra hossza: első nap 13,5 km, 888m szint, második nap 18 km, 1160 m szint.