A kanyargó Tisza és a még kanyargósabb kis Túr

Szatmári kalandozásunk során eljutottunk arra a helyre, ahol  a kis Túr siet a Tiszába.  Látszik, ahogy a szőke Tisza és Túr sötét vize összeér. Békés volt a táj, szerencsére másnapra sem érkezett őrült árvíz. 

Éjszakai szállásunk a Tisza mellett.

Vadkempingezni szerettünk volna, de nem találtunk erre ideális helyet. Végül Szatmárcsekén kötöttünk ki, ahol fejenként háromezer forintért rendezett, mégis vadregényes környezetben verhettük fel a sátrunk.

Megálltam, s mondogattam Petőfi versének sorait - már amire emlékeztem belőle, s magamba szívtam a Tisza és a táj örökérvényű szépségét. Az idők változása nem a természet bomlásában mutatkozott meg, hanem abban, hogy a túlsó part már Ukrajnához tartozik, s nem kisleány érkezett a vízhez megmeríteni korsaját, hanem éjszaka, lopva, menekültek próbáltak átúszni a Tiszán. Úgy beszélik hármuknak nem sikerült... 

A Túr sem csendesen önlik a folyóba, mesterséges zsilippel szabályozzák a befolyó víz mennyiségét. 

A Túron mindenképp szerettünk volna evezni, ezért elzarándokoltunk Túristvándiba, ahol megtekintettük a mai is működőképes malmot. A 18. századi épület helyén már az 1300-as években is működött malom. A mai malom Mária Terézia idején keletkezhetett. 1927-ben korszerűsítették. Végül 1977-ben felújították, tetőzetét is a régi fa zsindelyes burkolatra cserélték vissza.
Egész Európában nem találunk ilyen felépítésű és méretű vízimalmot. Három lapátkerékkel rendelkezik, alulcsapós vízimalom, a nyugati oldala a partoldalon áll, a többi része pedig cölöpökön. 
Kívülről 3 erkély díszíti. 
A malmot a kedvünkért be is indították, így hallgathattuk a malomkerekek zúgását, a fogaskerekek csattogását. 

A malomtól nem messze van egy - amúgy indokolatlanul méregdárga - kemping, itt béreltünk kenut, s nekivágtunk a folyónak.  Csupán a falu másik végéig jutottunk, ami gyalog alig 10 perc séta lett volna, hajóval viszont több, mint egy óra volt, olyan kacsakaringósan tekergőzik a Túr.
Itt azonban kikötöttünk, napoztunk, fürödtünk, egész addig, míg egy hatalmas kenus társaság meg nem szállta a partot. 

A Túr nagyon vadregényes. Mindvégig behajló fák  alatt kell átbújni, lépten-nyomon bedőlt fatörzsek fölött/között kell átnavigálni. Kezdetben felfelé eveztünk a nem túl nagy sodrású folyón. Visszafelé éreztük, hogy könnyebben siklik a hajó. 
Nagyon szép út volt.