Szulyó-hegység sziklái

Születésnapomra a gyerekeim egy közös Szlovák túrával leptek meg. Ezúttal a Szulyóváraljára mentünk, hogy közelről is megtekinthessük ezeket az elképesztő sziklaalakzatokat.

Olyan mint egy matrjoska baba. Sziklákkal körülölet csipkézett sziklatömb.
Közepén a "Gótikus kapu" .

Kora délután  Sulov-Hradna városához közeli parkolóból indultunk útnak a zöld jelzésen. Mintegy 5 óra autózás után jólesett a meredek úton kapaszkodni felfelé, de hamarosan éreztük, hogy egyre nagyobb a forróság és dől rólunk a víz. Kicsivel több, mint fél kilométer múlva értük el az első csúcsot, ahol rögtön feledtünk minden meleget, és csak bámultuk az elképesztő sziklaalakzatokat.  

Nagy lelkesedéssel ereszkedtünk le a sziklák közé, majd másztunk fel újra, csupán azért, hogy átmehessünk a "Gótikus kapun" és onnan is megnézhessük a tájat. 

 

Sok szikla közelében van kilátópont, ahova csak lehetett felmásztunk. Mindenhonnan más és más volt a látvány. 

A sziklákhoz  vezető úton a gyökerek közül már kikopott a föld a turisták lába alatt. 

Izgalmas formájú sziklatornyok, tűk, ablakok alakultak ki a mészkőben. Soknak saját neve van. 

Miután kigyönyörködtük magunkat a Roháč csúcsa felé vettük az irányt a piros jelzésen. Mindez további emelkedőket, sziklákat és panorámákat jelentett. 

Sulyó-vár története

Valószínűleg IV. Béla király elrendelte várépítési hullám keretében emelhették az első várat a Roháč tetjére.  Az épületet az alapkőzetre helyezték rá, és a szirtek szerves részét képezhették a várfalnak. 

Az 1300-as években Csák Máté felvidéki kiskirály katonái szállták meg a várat. 

Mátyás király 1470-ben engedélyezte, hogy Roháč várát kastéllyá alakítsák. ami meg is történt. A kastély valójában két épületből állt, az alsó várból és a felső várból, a kettő közütt egy alagúton lehetett közlekedni. 

1550-ben I. Ferdinánd király Szirmiai Sebestyének  adományozta jutalmul, amiért Bécs ostrománál a Szulejmán  török szultán által vezetett és Szapolyai János magyar király naszádosaival támogatott sereg mellől átpártolt a császári oldalra. Ebből azonban nagy viták lettek, mert az erdeti tulajdonosok  nem akarták feladni a kastélyt. A környék ura, Rafael Podmanicky dühében felgyújtotta az épületet. Mindez mit sem ért, Szirmiai helyreállíttatta az épületet és fiai  felvették a Szulyovszky-Szirmiai nevet, megalapítva a Szulyovszky dinasztiát és az egész középkoron át birtokolták a várat.

Később Bossányi Katalin nagyszabású helyreállítási tervvel állt elő, és a várat teljesen újjáépíttette. Ezután a várat Katalin-várnak hívták.  

1703 és 1708 között az egész Trencsén vármegye a kurucok ellenőrzése alatt állt, de Szulyó-vára ellenállt Rákóczi katonáinak. 

Mivel a vár urai hűségesek maradtak a Habsburg császárhoz, ezért elkerülte a többi felvidéki, magyar vár sorsát, és nem rombolták le. 

A kastélyban még 1730-ban is tartózkodott katonaság, de a Szirmiai család tagjai kényelmes reneszánsz kastélyokban laktak a faluban, ezért a várat a továbbiakban már nem javították. 

Majd az 1750-es években a család elvesztette vagyonát, a kastélyra senki nem vigyázott többé. Sorsát az 1858-as földrengés pecsételte meg, súlyosan megrongálódott, gyors romlásnak indult, majd egy tűzvész következtében teljesen leégett. 

Ma már csak a falak töredékeit lehet megfigyelni a sziklák között, semmiféle vár jelleget nem mutat. A sziklatornyok közé vas létrákon és fém karikákba kapaszkodva lehet feljutni. Pazar a kilátás az egykori torony (most nem is annyira) hűlt helyéről!

Lejárat az egykori várból. Ennyi maradt a várfalból. 

A meredek út mentén időnként kétes állapotú vaskorlát segíti a biztonságos közlekedést. 

Innentől az út először lejt, majd újra emelkedik a 695 méter magasan fekvő  további kilátópontig. Innen mind jobbra, mind balra gyönyörködhetünk a  zöld erdőből kikandikáló hófehér sziklatornyokban. 

 De a különös sziklaalakzatok látványában út közben is lehet részünk. 

A Pod Cakovom elágazásnál hosszasan töprengtünk, hogy lemenjünk-e az alig másfél kilométerre és 200 m szintre lévő vízeséshez, hogy vizet merítsünk, és újra visszamásszunk ide. Végül az idő szorításában nem tűnt  kivitelezhetőnek, így újra a zöld jelzésen haladtunk tovább. 

Újabb fenomenális kilátópontokhoz kapaszkodtunk fel.

Egy kis földtörténet

Érdekes a környék kialakulásának története is. A hegység anyaga mészkő, az eocén korban keletkezhetett, valószínűleg a tenger akkori mészkősziklái alatt. Az alapkőzet dolomit és  márga-pala együttesekből áll. A későbbiekben a talaj felgyűrődött, ráncok képződtek. A gyűrődés során kialakult csúcsokon a  repedezett kőzetek jobban engedtek az eróziónak, mint a hajlatokban lévő kövek, ezért ezek lekoptak, de a korábbi mélyedések megmaradtak.  Ami ma csúcsnak látszik, az korábban a lokális minimum volt. Ezt a jelenséget nevezzük domborzati inverziónak. Az egykori csúcs mentén ma völgy húzódik, melyet körbeölel a Szújó-hegység, s az erdőből csipkézett tornyokként emelkednek ki a mészkősziklák. 

Végül a kék kerékpárútnak jelzett úton, kaszálókon keresztül érkeztünk vissza a faluba, ahol megrohamoztuk az egyetlen nyitva lévő boltot és vizet öntöttünk magunkba. 

Remek délutáni kirándulás volt, csaknem 10 kilométer tömör gyönyör!

A kihagyott Hlobocky vízesés

A vízesést végül egy másik nap megnéztük, Hlobovec városából 20 perc alatt elérhető kis sétával.