Jásdi Szentkút - a legrégibb és legjelentősebb középkori kegyhely

Gaja-patak völgyében tett kirándulásunk során,váratlanul akadtunk rá hazánk egyik legősibb búcsújáró helyére. 

Egy régi legenda szerint Péter remete (Jásdi Péter) vezekelt itt nagy bűnéért. A "hegyre" járt imádkozni, de a nagy szárazság kiszárította a patakot ahonnan inni szokott. Egyik éjjel álmában Szűz Mária megjelent neki, és megmondja hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. Mikor felébredt nekiállt, és a jelzett helyen ásni kezdett, forrás után kutatva. Egész heti hiábavaló munka után szombaton, amikor kimerülve a kidobált földre ülve a rózsafüzért imádkozta, a rózsafüzér Mária-érme beleesett a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakadt föl, s alatta az érmen fénylőn tündöklött Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet felfutott Tésre, hívta az embereket, hogy olthatják már szomjukat, s a csodát is elmondta. A kúthoz jövők között egy sánta is volt, akinek a víztől meggyógyul a lába. Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről és ezután alakul ki Jásd község, Jásdi Péter nevéről Jásdnak nevezve.

Hamarosan fakápolnát emeltek ezen a helyen, majd ennek helyén 1825-1837 között  barokk - rokokó stílusban építettek új kápolnát. Freskóit Károly Gyula festőművész készítette, de ezt most nem tudtuk megnézni. 

A 6 m magas bolgár mészkőből készült Mária szobor, Braun János szobrász alkotása.

 A  kálvária és a szembemiséző oltár 1961 - 1980 között készült. 

Forrás: http://www.bucsujaras.hu/jasd/tortenet.htm