Dézi kutyám imádja a magas kilátópontokat. Mindig elsőnek van a sziklák tetején, a hegycsúcson, sőt még a fákra is felmászik, ha olyan a fa kiképzése. Az Erzsébet -kilátót meglátva teljesen lázba jött.
Szűkölt és nyüszített, nyissam már az ajtót, mert ő oda fel akar menni. Már többször jártunk ott, tudta, mi várható.
Beengedtem hát a nehéz faajtón, önfeledten rohant a csigalépcsőkön a magasba, alig győztem utolérni.
Minden emeleten kimentünk, körülnéztünk, boldogan dugta ki kis fekete fülecskéit a kör alakú nyílásokon.
A lépcsőházban megszemlélte a jégvirágos ablakokat.
Aztán a csúcsra már nem mert feljönni. Miért? Ki érti. Talán a fehér tejföl kedvét szegte.
A félelmetes lépcső:
A táj felülről:
gyönyörű
VálaszTörlés