Panoráma túra a Hármashatár-hegyen - ahogy még sosem láttam

Diákjaim téli túránk helyszíneként valamilyen Budapest közeli helyszínt kértek tőlem, én meg csak fintorogtam, ide annyit jártam gyerekkoromban és a gyerekeimmel is, a könyökömön jön ki! De legyen!

Egy 11 km-es túrát néztem ki az interneten, melynek egyes részleteit százszor is bejártam, de még sosem fűztem fel ilyen szép körúttá. Az ismertető szerint számos remek kilátópontot is útba ejtünk.

A leírásnak megfelelően a Fenyőgyöngye étterem előtt találkoztunk, innen indítottuk a túrát. Persze szokásom szerint rossz irányba indultam - 15 éve jártam erre utoljára. Kiránduló társaim, miután megtettünk a rossz irányba pár száz métert, már sejtették, hogy nem fogok magamtól rájönni a tévedésre, udvariasan mosolyogva figyelmeztettek, és a helyes útra tereltek. Ragyogó napsütésben és szikrázó havas erdei úton kapaszkodtunk fel az Árpád-kilátóhoz. A kilátó „székely-stílusú” - teraszos-tornyos kőépület, 1929-ben épült, Glück Frigyes támogatásával. Maga az épület kellemes látvány, de teljesen fotózhatatlan formáját hozta, amikor arra jártunk. Gondoltuk, legalább a tájat megcsodáljuk, de a fák benőtték a kilátás felét, a másik felét pedig a városra telepedő szmog burkolta be. A távolban azonban még így is felsejlett a Gellért-hegy Szabadság-szobra. 

Rövid tanakodás után a többiek meggyőztek, hogy a nem az általam gondolt úton, hanem a kék jelzésen jutunk el az Oroszlán-sziklához. A kényelmes erdei séta helyett szembesülnünk kellett azzal, hogy az út jegesre fagyott, és csak korcsolyával, vagy négykézláb  tudunk biztonsággal előre haladni.

Óvatosan mégis elcsúszkáltunk a fentebb említett sziklához, ami valójában egy dolomittömb, amit  egykoron  még oroszlánosabbra faragtak. Tisztán kivehető a az ülő oroszlán forma, a comb, és a sörény rajzolata. Sajna a fejét a világháborúban állítólag orosz katonák lerobbantották, hogy elférjenek a harckocsik az úton, így csak elképzelni tudjuk, mennyire impozáns látvány lehetett régen. 

Gyerekkoromban és gyerekeimmel is innen gyakran másztuk meg a hegyoldalt, izgalmas sziklákon keresztülhaladva. Útitársaimmal most is vágyakozva néztünk a magasba, de az ide vezető út állapota miatt inkább egy későbbi időpontra halasztottuk a sziklák meghódítását. 

Folytatva utunkat hamarosan elértük a hűvösvölgyi vitorlázó reptér sarkát, ahol jobbra kanyarodva a kerékpárútnak nevezett jeges ösvényen megindultunk egy enyhe emelkedőn felfelé, és hamarosan remek panorámában gyönyörködhettünk. 

A Vihar-hegy mellett elhaladva Gercse felé vettük az irányt. Itt az 1500-as évekig virágzó kis falu állt egy 12. századi kis templom körül, majd a török időkben elnéptelenedett, azóta csak a templom őrzi emlékét, amiben mind a mai napig tartanak vasárnaponként miséket.

Utunk innen a Vihar-hegyen keresztül a kék jelzésen vezetett fel a Hármashatár-hegyen épült új kilátóhoz. Igazi kihívás volt a keskeny, sziklás eljegesedett erdei úton haladni, mintha a vidámpark hullámvasútjában ültünk volna. Kis társaságunkból szinte senki nem maradt talpon, mire elértük a célt. 

A Hangár Bistro mellett elhaladva nemcsak mi, hanem a kutyáink is ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy egy kis élelmet vegyünk magunkhoz, annál is inkább, mivel a kék jelzés egyenesen bevezet az ajtón!

Némi tűnődés után mégis inkább megmásztuk a nyolcszögletű kilátó 4 méter magas kilátószintjét, mely internetes leírások szerint  gyönyörű körpanorámát biztosít Budapestre és a Dunára. Úgy is terveztük, hogy megtekintjük innen a zajló Dunát, de csak a szmogot láttuk. 

 A kilátó talapzata egyébként régi katonai bunker, melyből több is található a hegycsúcson. 

Hamarosan a Felső-Kecske-hegy csúcsai felé vettük az irányt, egy szép naplementés panorámába reménykedve.

A siklóernyős starthelyről tekintve lefelé egy jelzésértékű rózsaszín valóban pironkodott a táj bal felső sarkában.

Innen kb. 20 perces sétával vissza is értünk a kiindulási pontunkhoz, a sok csúszkálástól fáradtan, de vidáman, rengeteg élménnyel és szépséggel gazdagodva.