Fagy, olvadás, némi ónos eső, majd újra fagy.
Mindez a korcsolyázni szeretőknek álomba illően simává varázsolta a délegyházi tavak jegét. Utoljára 5 éve tudtunk korcsolyázni a tavon, bár akkor egy méternyi havat takarítottunk el a tetejéről. Azóta pedig nem fagyott be annyira, hogy biztonsággal rá lehessen lépni.
A part mentén néhány helyen fekete sebként éktelenkedett az elégetett nád helye, más helyen pedig talán az olvadáskor járták össze a jeget.
Jég alatti rajzokat és buborékokat szerettem volna fotózni, de sehogy sem sikerült jól kivehetően visszaadni a mintázatokat.
Bár a múlt heti tisza-tavi kalandom miatt kicsit félve léptem a jégre, a rianásoknál buzgón fotóztam, magamat biztatva, hogy szemmel láthatólag csaknem 30 cm-s a jégvastagság!
A befagyott tavon ért minket a naplemente is. Rózsaszín, narancs, vörös és kék szürreális keverékében hallgattuk a jég kongó reccsenéseit, és a korcsolyázó gyerekek távoli és közeli suhanásának hangjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése