Zsámbéki premontrei kolostor

Zsámbék fénykora a honfoglalás utáni századokra esett, mivel a település az Esztergom és Székesfehérvár közötti kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Az ilyen fontos településeken hamar megkezdték a templomok építését, mely nem csak Istennel való kapcsolatot volt hivatva hirdetni, hanem védelmet is jelentett az esetleges támadások ellen. Itt is az 1050-es években már kőtemplomot emeltek.

Majd  III. Béla király egy francia származású lovagnak adományozta Zsámbékot. A lovag hazájából hozta magával a premontrei kanonokrend iránti elkötelezettségét. (A rendet Szent Norbert 1120-ban alapította a franciaországi Laon melletti Prémontrében.)

A zsámbéki templom 1220 körül épült a fehér kanonokok számára (a rendet a viseletük alapján nevezték így).

Kéttornyos, keresztház nélküli, bazilikális alaprajzi elrendezésű, háromhajós és háromszentélyes, kegyúri karzattal kialakított templom. 
A déli torony ívelt élű kőgúlasisakjában, növénydíszű és sárkányos oszlopfejezeteiben, ívsoros párkányprofiljaiban és a hajók boltozataiban késő római stílusjelleget mutat, azonban helyenként már a gótika építészeti felfogását is érzékelteti.

IV. Béla király az alapítók utódainak kérésére megerősítette az akkor már felépült templom és kolostorra vonatkozó birtokadományokat.A tekintélyes, jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, a tagok létszáma elérte a húszat is.

A 15. században leégett a kolostor, majd 1475-ben a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta, pápai engedéllyel. Az új birtokosok az eredetileg román stílusú templomon gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. A premontreiek (eredménytelenül) tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt. 

Későbbi származású volt az északi torony elpusztult gótikus sisakja, továbbá a homlokzati oromfal rózsaablaka.

Buda 1541-es török kézre kerülése után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át. 

1689-ben a Zichy család tulajdonába került a településsel együtt a templom is. 

A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. 

Nem maradt volna semmi a romokból, ha Rómer Flóris bencés tanár, régész-művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A romlásnak Möller István korszerű restaurálása (1896-1900) vetett véget. 

A templom a keleti oldalról megközelíthetetlen, néhol ilyen romos házak veszik körül.

A romtemplom, még töredékesen megmaradt torzójában is a premontrei-rend kimagasló, hazánkban legművészibb hagyatéka. 

Hogy is nézne ki, ha épen maradt volna ez a templom?

Hasonló, 13. században épült román kori kolostor található Ócsán. Ez a kolostor is  háromhajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült.

Ócsai premontrei templom