A hódok kis tava tovább apadt. A hódvárak bejárata egy méterrel a vízszint fölé került. Hiába ültem a parton egy órán keresztül, kacsákon és molnárkákon kívül nem volt mozgás. Még a szúnyogok sem zaklattak az ottlétem alatt.
Hazafelé menet persze megtaláltam őkelméket, egy part menti nagy farakás alá tették át nyári szállásukat. Az egyik épp visszafelé tartott a tavacskához, versenyt futottam vele a parton. Igyekeznem kellett, hogy tudjam tartani a tempóját! Később láttam is, ahogy felkapaszkodik a partoldalban és legelészni indul a szokásos virágos rétre. Sajnos megreccsent lábam alatt egy faág, így visszabújt a magas fűbe, így nem tudtam megfigyelni további ténykedését.
De a nagy családi vacsiról majd később írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése