2014. június 8., vasárnap

Hogy kerül mamutfenyő egy magyar erdőbe?

Zsámbék és környéke a törökök uralma után a Zichy család birtokába került. Az 1900-as években Budakeszin vadászházat építettek, melynek parkjába 3 mamutfenyőt ültettek.
Telt-múlt az idő, a háznak ma már nyoma sincs, a park lassan elburjánzott, benőtték a mindenhol gyorsan terjedő akácok, és egyéb aljnövényzet. A parkból semmi sem maradt, kivéve a 3 mamutfenyőt. Aztán a 70-es években villám csapott az egyik fenyőbe és az leégett.


2009-ben a Budakeszi Önkormányzat új fejlesztési terveket dolgozott ki, melynek célja egy Naturpark létrehozása, mely a mamutfenyőktől a Budakeszi Arborétumig terjedne.
Ennek keretében mamutfenyő csemetéket ültettek a több mint 100 éves fák szomszédságába, valódi mamutfenyő liget kialakítása céljából. 

2011- 2012-ben a területen Mamutfenyő Pihenőparkot létesítettek, ahova szívesen járnak kirándulók, túrázók, helyi fiatalok és akár tanórák keretében az iskolások is.  2012-ben Magyarországon az az év fája volt.
Természetes élőhelyén évente 1150–1520 mm csapadék hullik, és ennek nagyobb része hó. Akár -30 °C hideget is képes elviselni,
Európába 1853-ban került be.
Kaliforniai őshazájában hatalmas termetűvé fejlődő faj. Akár száz méteres magasságot és 10-12 méteres törzsátmérőt is elérhet. Tömegük 1000-1500 tonna. A budakeszi példányok magassága 36 és 32 m, törzsük kerülete 6-7 méter.
A legöregebb, ismert példány 3200 éves; törzsének átmérője 8,85 méter, magassága 93,6 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna.
Az idős fák vörösesbarna, barázdás, szálas szerkezetű, taplószerűen rugalmas kérge a törzs alapjánál akár 60 cm vastag is lehet. Ez a kéreg védi meg a fát az erdőtüzektől.
Toboza mintegy 4–8 cm hosszú, tojás alakú. A fiatal növények 12 éves korukban érlelik első tobozaikat. A toboza 18–24 hónap alatt érik be, és akár húsz évig is a fán maradhat.  Néhány mag kihullik a forró nyári napokon, amikor a toboz kissé összetöpped, de a többségük csak akkor szabadul ki, ha a toboz erdőtűz vagy rovarkár miatt kiszárad.
A mamutfenyőktől a  Nádas-tó felé vettem az irányt, de az már évek óta ki van száradva, mivel nem táplálja forrás, csak a környékről összegyűlt esővíz szokta megtölteni a mélyedést. Jelen pillanantban nádas, és bozót lepi el a tájat teljes kuszaságban, tökéletesen fotózhatatlan állapotban. 
Ellenben kiszáradt folyómeder melletti meredélyen csodás réten térdig érő fűben rengeteg gyönyörű mezei virágot találtam. 
Üstökös gyöngyike, bársonyos kakukkszegfű, macskagyökér, baracklevelű harangvirág, boglárka, sárga gyűszűvirág példányai borították a rétet.
A kutya nem látott ki a fő közül, ez rendkívül bosszantotta, nem tudta merre van az előre. Szökellt hát, mint egy kis kecske. Majd feladta. Megfáradtan lihegett a melegben.

Hasonló bejegyzések:

2 megjegyzés: