Nagyapám hagyatéka

Kislánykoromban minden hétvégét a telken töltöttünk. Kapáltuk a szőlőt, locsoltunk, kötöztünk. Na persze mi, gyerekek nem voltunk igazi segítség, hamar meguntuk, és inkább más játék után néztünk. A család idősebb tagjai azonban gondosan megművelték földet. Mindig volt odahaza friss gyümölcs és zöldség, annyit ehettünk, amennyi belénk fért, osztozni sem kellett rajta, jutott mindenkinek bőven. 

Nagyapám egyszer a fejébe vette, hogy ő bizony eperföldet varázsol ide. Felásta a földet, hatalmas fekete nylont fektetett a földre, amibe nagy precizitással egymástól pontosan meghatározott távolságra lyukakat vágott, ide ültette a palántákat. Szabályon négyzetes eperhálót hozott létre. Minden nap kijárt, kannákba hordta a vizet, ha elfogyott az összegyűjtött esővíz, és locsolta az epret. Én úgy emlékszem rengeteg eper termett abban az évben, és különlegesen finom volt.

Valószínű rendkívül macerás volt, mer a következő évben már nem ismételte meg a mutatványt, helyette gyümölcsfákat ültetett. Kicsi facsemetéket, diót, sárgabarackot, őszibarackot, körtét és almafát. 

Évekig alig teremtek 1-2 gyümölcsöt. 

Aztán nagyapám megöregedett. Egy napon nem látott már jól, és rossz buszra szállt és Páty helyett Rákoskeresztúron kötött ki. Kicsit csodálkozott, aztán valahogy hazakeveredett. Nem,  járt már a telekre. Nekünk jobb dolgunk is volt, szülein is csak néhányszor mennek le a telekre egy évben. 

A gyümölcsöt jó esetben a piacon vesszük, de inkább zöldségesnél, kényelmes oda beugrani, kifizetni az egy-két kiló árát, be a kocsiba, aztán már csak megmossuk és megesszük, miközben filmet nézünk, vagy beszélgetünk. 

A minap, amikor Pátyon jártam, benéztem a telekre. A fű gyönyörűen lenyírva (édesapám keze munkája), nagyapám facsemetéi hatalmasra nőttek. A fák roskadoznak a gyümölcsöktől. Rengeteg a termés az idén. Teleettem magam cseresznyével.
Aztán csak néztem a fákat, és most értettem meg. 

Ezeket nagyapám nem magának ültette. És apám sem magának gondozza.