Az alábbi képeket a kora reggeli kutyasétáltatás közben fényképeztem Budakeszin. A képek készítése közben a koncepcióm az volt, hogy ne szerepeljen több a képeken, mint 2-3 szín, és inkább foltokban, erősen körülhatárolt területeken. Olyan, mint egy kisgyerekeknek készült színező, jól meghatározott nagy formákkal. A képek az én fogalmaim szerint "minimál" képek, mivel szeretem a kuszaságot, és az összevisszaságot, számomra ezekben az okozott örömöt, hogy az egyszerű formák is milyen kavalkádot tudnak megjeleníteni.
És végül szóljon itt egy történek a kutyámról, aki ismételten úgy járt, hogy mező virágai közül ki sem látszott a füle hegye sem, így nem látott előre semmit. Szinte vakon bolyongott a réten, mikor egyszercsak kiértünk a vitorlázó reptérre, ahol le volt nyírva a fű. A szabadság érzésétől megrészegülve vágtázott keresztül-kasul a területen, egész eltűnt a szemem elől. Hosszú idő múlva került elő újra. Az őrült iramtól alig bírt lépni, nyelve a földet verdeste. Boldog volt.
Hasonló bejegyzések:
Én viszont nagyon szeretem a "letisztázott", minimál fotókat, és ezek kimondottan jól sikerültek. Ha az ember előre meghatározott céllal, koncepcióval megy a gépével, az nagyon jól szokott elsülni. Pl. eldöntöm, hogy ma csak ff képeket készítek. Legalábbis nekem ez a tapasztalat saját magammal.
VálaszTörlésIlyen terveim nekem többnyire nincsenek. Csak nagyjából fogalmazom meg a szándékomat. Ezen a reggelen egyáltalán nem jött össze. Egy konkrét erdőbe akartam menni, egy sziklát fényképezni, már hetek óta vizualizálom magam előtt a képet, párás levegő, a fák között betör a nap, és a sugár épp a sziklát világítja meg. Nem kedvezett az időjárás. Csalódottan mentem hát a rétre, belenéztem a keresőbe. és akkor pattant ki az ötlet a fejemből. Aztán már tudatosan kerestem így a témát.
VálaszTörlés