Családi piknik hódéknál

Miután a vízszint júniusban jelentősen csökkent, a hódvár bejárata jóval a vízszint fölé került, a családnak új szálláshely után kellett néznie. Hamarosan rá is találtak egy művészi összevisszaságban elrendezett part menti kidőlt farakás sokasága között. 

Már többször láttam őket bujkálni a fatörzsek között, de eddig még nem sikerült őket a parton is meglesnem. Most nagyon lassan és halkan közelítettem meg a nyári szállást, megbújtam egy még épségben álló fa mögött, és hamarosan meg is pillantottam őkelméket. Egyre többen gyülekeztek a parton, a fa mindkét oldalán és békésen tisztogatták bundáikat, majd nekiléttak a falatozásnak. 

Hamarosan a család legkisebb tagja is csatlakozott a vacsihoz. 

Igaz, ő először kicsit játszott az étellel. 

Aztán a hódok valahogy megneszelték ottlétemet és mindegy vezényszóra távoztak a terített asztaltól, csak a kicsit hagyták hátra. Darwin díjas szülők!

Ő azonban vidáman úszkált, rágcsált. Amikor megijedt, nagyot csapott a farkával és eltűnt a víz alatt, ahogy a nagyoktól tanulta. Majd pár perc múlva újra előkerült és folytatta az ágak cibálását és rágcsálását a vízben.