Sebes-víz mésztufa lépcsője

Két éve pár felejthetetlen napot töltöttünk Lillafüred környékén, túratársaim számtalan csodás helyre kalauzoltak el, ám akkor nem mélyedhettem el az általam kívánt módon a táj részleteibe. Azóta tervezem eme frusztrációmat feloldani, ezért jól jött a húsvéti hosszú szünet, amikor három napot tölthettem egyedül ezeken a helyeken pontosan úgy és annyi ideig, ahogy én szerettem volna.

Elsőnek az Ómassa környékén a Garadna-patakba folyó Sebes-víz mentén vezető sárga+  jelzéset néztem ki magamnak. 

Így aztán le is parkoltam az autót nem messze a torkolattól, és magam mögött hagyva a játszótéren zsibongó gyerekhadat, hamarosan rákanyarodtam az ösvényre. Amin most ott csordogált a patak. Ez jó jel, gondoltam, úgy olvastam, száraz időben alig csordogál a víz, én pedig szerettem volna víz zuhatagot látni. 

Hamar kiderült, hogy az  elmúlt hetekben a Bükk-fennsíkra hullott esővíz elegendő volt ahhoz, hogy a hegy gyomrába jutva a Sebes-víz két forrásbarlangjánál a felszínre törve, majd onnan a meredek lejtőn lezúdulva  látványos vízfüggönyöket alkosson. 

Kezdetben  óvatosan lépkedtem a köveken, kerülgetve az egyre bővebb vizű patakot. Amint elengedtem azt az elvárást, hogy szárazz lábbal akarom abszolválni a túrát, máris sokkal kényelmesebb lett az életem: bátran lépkedtem az ösvényen, bokáig vízben. Az ösvényt sem volt mindig könnyű megtalálni: vagy a patak képezett ott medret átmenetileg, vagy a fák, bokrok ágai hajoltak össze annyira, hogy eltakarták azt. Vagy mindkettő. 

Ahogy haladtam felfelé, a lezúduló víz hangja a látvánnyal egyenes arányban erősödött. Sokszor átmásztam a patakon, hogy a másik oldalról is megcsodáljam a látványt. 

A víz partján nagy erdei holdviola telepek virítottak, szalamandrák tanyáztak.  

Már az út elején is a jelzett ösvényen csordogált a patak. 

Hamar kiderült, hoyg ezt nem fogom szárazz lábbal megúszni. 

Ahogy az út egyre meredekebbé vált, a  víz  is egyre sebessebben zúgott, szép kis fátylakat terítve szét a sziklákon. 

Az ösvény sok helyen közvetlen a folyó mellett vezet. 

Mohával benőtt sziklák között

Néha kis tavacskákká szeildül. 

Holdviolás partszegély

Mohával benőtt vadregény. 

Épp ezért sokkal szebb ez a vízesés, mint a szilvásváradi Fátyol-vízesés: itt még minden érintetlen, ahogy a természet megalkotta: bedőlt fák, gallyak, kiépített út nélkül. Rajtam kívül nem járt arra senki. Szerencsére. 

Újabb holdviolás rész. 

Újabb megközelíthetetlen részek. Itt az ösvény is a partoldalban magasan vezet. 

Ahogy haladunk fölfelé a látvány egyre elképesztőbb. Akár több tíz  méter hosszan is beláthatunk a zuhatagba. 

A mésztufa, vagy darázskő úgy keletkezik, hogy a mészkőhegy gyomrába bejutó csapadékvíz a talajjal érintkezve szénsavat vesz fel,  amikor a felszínre lép, a szénsav-tartalom elillan, az oldott mész pedig elkezd kiválni.  Amint a víz végigfolyik a sziklákon, kidőlt fákon, lehullott faleveleken, kérget képez rajtuk. 

Jól látszik a falevelek nyoma a mészkőképződmény alatt. 

Félig mészkővel bevont faág. 

Az utolsó ötven méter grandiózus zuhataga. 

A patak 2,3 km-en 113 m - emelkedik.

Sebesvízi keleti forrásbarlang

Sebesvízi keleti forrásbarlang

A forrásbarlang után a meredek kaptató folytatódik. Sokszor kidőlt fákon kell átmászni. 

Miután felérünk a kaptatón, egy rövid, kellemes erdei sétával érhetjük el a Sebesvíz Panziót, mely autóval is megközelíthető, és egy festői szépségű kis tó partján áll. 

A tó egyik végén két csermely is a tóba torkollik. Mindkét víz mentén 10-20 méter szélességben mocsári gólyahír mezőt találhatunk. Olyan, mintha sárga folam ömlene a tóba. Az egyiket követtem egész  a Disznós-kút-ig, kb 200 méter hosszan. Fantasztikus látvány! Még sosem láttam ennyi mocsári gólyahírt egyben. 

Felső-Cuha-szurdok, Hódos-ér, Likas-kő és a Fenyőfői Ősfenyves

Alsó-Cuha-szurdokból a Kőpince-forrásnál csatlakoztunk rá újra a Cuha-patakra. A forrásból feltöltöttük apadó vízkészletünket, és kinéztünk egy kis szigetet a patak közepén, ahol épp nem ücsörgött senki. A part mentén és a környező réten minden talpalattnyi helyen étkezett egy-egy család, társaság,  így az egyetlen jó választásnak tűnt. Nem számoltunk azonban azzal, hogy az aprónép amint feltöltőtte magát energiával némi szendvics elfogyasztásával épp a mi privát szigetünket fogja majd  megrohamozni a vízen át némi apai biztatás és anyai sipákolás mellett. Így aztán rendre végignéztük az étkeléseket, melyeket hol száraz lábbal, de többynire nyakig vizesen abszolváltak. Végülis szórakoztató kísérője lett a spenótos-rikottás sütink elfogyasztásának, melyhez néhány frissen szakasztott madársóska levelet is rágcsáltunk nyomatéknak. 

Felső-Cuha-szurdok kezdőpontja a Kőpince-forrásnál. A patak (és a kép közepén) lévő kis szigetet néztük ki táborhelyül. Úgy tűnt ez az egyetlen embermentes békés hely a környéken. 

Cuha-völgyi 2. sz. barlang - Kőpince-barlang.

A karsztosodás folyamata és a Bakony izgalmas járatokkal teli barlangjai

A lehulló csapadék és az olvadó hó átszivárog a talajon és szén-dioxiddal telítődik. A szénsavas víz a mészkő és dolomit meszes anyagát feloldja, hasadékká tágítja a vékony repedéseket. A Bakony ezen részén különösen érdekes járatú barlangokat, hasadékokat hozott létre. Többnél kürtők, tekervényes járatok alakultak ki, minden lépésnél újabb meglepetésekkel szolgálva az arra járónak.

A mélyebb rétegekbe leszivárgó csapadék a víznyelők mentén nagy mennyiségben jutnak a mélybe, melyek egységes karsztvízrendszert alkotnak a Bakony mélyén. Ez a karsztvíz biztosítja a környező települések ivóvizét. A Kőpince-forrás is ezekből a föld mélyén kialakult karsztmedencékből táplálkozik.

Nagyon tetszett a felső kürtőből beszivárgó fény. Már majdnem kivártuk, hogy mi is sorrakerüljünk egy fotó erejéig, amikor a szigetünket is becserkésző gyereksereg megtámadta és sikeresen elfoglalta a barlangot. Beláttuk, hogy ekkora rettentő erővel nem szállhatunk szembe és továbbálltunk. 

A Felső-Cuha-szurdok ilyen vadregényes... 

...is lehetne, ha nem lenne mellette kocsi szélességű murvás út, melyen ebben a gyönyörű időben - érthető módon - rengetegen jártak. Babakocsival, kis és nagy gyerekekkel, nagymamákkal, nagypapákkal. 

A patakon való átkelés próbára tette a családfők türelmét és a gyerkőcök ügyességét is. 

Mi nem vártuk ki a sort, inkább alternatív gázlókat kerestünk. 

A legnagyobb népsűrűség a via-ferrata útvonalak mellett volt. 

A patak mellett szint függőleges sziklafalak biztosítják a via-ferrata élményt. 

Vidám színes tömeg, vidám, friss zöld, kora nyárias nap. 

Hamar meguntuk a sok embert, így átvágtunk a tömegen és a hegyen keresztül, kis ösvényeken indultunk a Hódos-ér felé. 

Ilyen szép lankás domboldalakon haladtunk. Már nyílik a nefelejcs!

Hamarosan elértük a Hódos-eret. Kezdetben a mocsarasabb partján haladtunk. Jó sok bedőlt fa képezte gáton másztunk át a másik partra. 

Mocsári gólyahír. 

A Hódos-ér egy romantikusabb része. Mellette halad a murvás erdészeti út, ami kerékpárral is kiválóan járható!

Az erdőben már sok fa borult zöldbe, de néhány még csak most bontogatja rügyeit. 

Végül felkapaszkodtunk a zöld jelzésre és elértünk a Likas-kőig.
A szikla 15 méter széles, melyben a járatok összhossza 36 méter!

A barlang több bejárattal is rendelkező átjáróbarlang, mely kesze-kusza alagút rendszerrel rendelkezik. Jó kis játék végigmászni benne, bár felnőttek inkább csak meggörnyedve, összehúzott vállal férnek át a járatokon. 

A szikla tetején méginkább az volt az érzésem, hogy egy igazi erődítmény tetjén állok. 

Jó időt futottunk eddig, így megengedtünk magunknak egy hosszabb pihenőt az erőd tetején. Miközben falatoztunk, figyeltük az allant elvonuló népeket. Olyan jól figyeltük, hogy nem is vonult el senki, viszont hátulról váratlanul mégis becserkészték a bástyánkat. Mindannyian meglepődtünk a váratlan találkozástól. 

Innen a régi Bauxitszállító  út felé vettük az irányt.

 Leereszkedve a hegyről a bükköst felváltotta a fenyves, az erdei talajt a homok. A két erdő találkozásánál még egy szép hagymás fogasír mezőt is láthattunk. 

Bakonyszentlászlóig a megkapó hangulatú és jellegzetes illatú ősfenyvesben sétáltunk.