Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület

Fenyőfő és Bakonyszentlászló közötti területen található hazánk egyetlen homoki erdeifenyő erdejét. 

Az egészen különleges hangulatú erdőben puha, homokos talajon és erős fenyőillattal körbeölelve sétálhatunk. 

A Bakony csúcsairól leereszkedve jutunk el a homokkal borított síkságra, a bükk vagy a tölgy nem nő meg az ilyen tápanyagban szegény, nyáron meglehetősen vízmentes terülten. Így itt hatalmas szálegyenes, vöröstörzsű fenyők között lépdelhetünk

A magyarországi ősfenyvesek a legutóbbi jégkorszak idejéből, mintegy 12.000 évvel ezelőtt,  a fenyő-nyír korszakból visszamaradt reliktikum erdők. 
A korábbi eljegesedések idején a szelek hozták a homokot a Bakony szélére, ahol a hegységeknek ütközve szétterítették azt. A melegedő éghajlatnak következtében a fenyők a magasabb területekre szorultak vissza, helyükön megjelentek a lombhullató fatársulások. Ám, a Bakony eme északi lejtőin mégis megmaradt egy részük. Ennek egyik oka lehet, hogy a tápanyagban és vízben szegény homokos talajt a bükk és a tölgy nem tolerlja. 

Erről az erdőről sokáig gondolták, hogy a futóhomok megkötése céljából telepített erdő,  mígnem Kitaibel Pál  (1799)  ettől eltérő álláspontját a 20. század végén megerősítették. 

A középkorban a mértéktelen fakitermelés következtében csaknem teljesen eltűnt a fenyves a Bakonyban. 
A török idők után idetelepített emberek a korábbi erdő maradványainak magjaiból telepítették újra az erdőt. 

A fakitermelés - úgy tűnik - ma is zajlik. 

A terület középső részén 200 éve zavartalan az erdő élete, itt találhatunk "iszonyatosan nagy fákat" is. 

Új telepítésű erdő az egykori felhagyott bauxitbánya helyén. 

Az erdőben találhatunk 20 métere magas és akár 200 évesnél idősebb példányokat is. 

Erdei fenyő törzse.