Húsvét a Bükkben.
"Végre látni fogunk havat idén!" felkiálltással csomagoltuk a tavaszi túraruha helyett a télit, és nagypénteken alig 4 óra dugóban ücsörgés, és magamban átkozódás után - tudniilllik: hogylehetekilyenostoba, hogy nemgondoltamarra, hogy mindenkimostutazik, és miértnemkeltünkkorábban - megérkeztünk Lillafüredre. A webkamera reggel még havas tájat mutatott, azonban mire leértünk Lillafüred környékén lombtalan, fénytelen, hótalan, késő őszi idő fogadott.
Túratársainkkal, ha megbeszéltük volna az időpontot, sem tudtuk volna jobban időzíteni a találkozót, így aztán együtt indultunk a délutánra tervezett könnyedebb túrára a Sebes-víz felé.
Ahogy kaptattunk fel a hegyre, a táj egyre sejtelmesebb lett, és íme, egyre több helyen borította fehér porcukor a fákat és a talajt.
Így végül mégis minden úgy volt jó, ahogy lett.
A Sebes-víz mésztufa vízesése káprázatosan érintetlen, vadregényes és gyönyörű! Természetes, szinte érintetlen környezetben a Bükk legnagyobb esésű völgyében zubog alá. A vízesés leglátványosabb része közvetlen a forrásbarlang alatt található, kb 50 méteres szakaszon. Most nem volt benne túl sok víz, de azért így is látványos kis zuhatagokat alkotott a mésztufa lépcsőkön.
Mohás sziklák üditő zöld színfoltjai voltak a télies tájnak.
Sebesvizi forrásbarlang bejárata. A patak vize egyenest a föld alól tör elő.
A barlangtól a jelzés egy ilyen járhatatlannak tűnő úton vezet a közeli tó felé. Miközben kapaszkodunk felfelé a köveken, sok helyen kidőlt fák keresztezik a turistautat. Ezeken mászni kell! A kutyát ügyesen átemeljük, egyszer más lábát szegte itt, jobb, ha most nem ezzel indítjuk a 4 napos ittlétünket.
Az utat havas keltikemező szegélyezi és sok helyen aranyos veselke kandikál ki a fehér lepel alól.
A tónál igazi fagyos hangulat fogadott.
Innen jelzetlen úton ereszkedtünk alá. Az erdő ködbe burkolózott. Különlegességét az adta, hogy egyetlen pontból tekintve lehetett ködös tavaszi, téli, vagy őszi tájat nézni. Kinek mihez volt kedve!
 |
| Ködös évszakok - egy helyen |
A szállásunk az erdő közepén álló turistaház, 3 km-es földúton közelíthető meg, amit 5-10 cm-es hó takart. Itt volt csak igazán téli a táj! A fák törzsén és ágain is vastagon ült a hó. Majdnem hóláncot szereltünk, de aztán inkább kölcsön adtuk egy holland párnak, akik azt állították, értenek hozzá, s fel tudják szerelni az autójuk kerekére. Mi bíztatólag néztük őket szerelés közben, de ez nem segítette a munkát annyira, hogy sikerrel járjanak. Így némi rábeszélés hatására félreálltak az autóval az erdő szélén, s megvárják, amíg elolvad a hó. Mi pedig bölcsen megállapítottuk, hogy könnyű felszerelni a hóláncot, csak nem tudjuk, hogyan kell. Végül mégis autóval közelítettük meg a szállást, hólánc és további kalamajka nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése