Zsíros-hegy. Nagykovácsiból gyalogosan aszfaltúton vezető meredek kaptatóval érhető el a 424 méter magas csúcs, ám akár autóval is megközelíthető. Ebben az esetben közvetlen az erdő szélén, nem messze az egykori turistaháztól indíthatjuk a túrát és alig pár méteret kell kapaszkodnunk a legmagasabb pontig.
A hegycsúcs környéke tájképileg a Szénások területéhez hasonló, ahol persze már számtalanszor jártam. Kopár lejtők és fekete fenyvesekkel borított csúcsok váltják egymást. Ahogy kanyargott az út (kék háromszög) a fák között, egész mediterrán hangulatba kerültem, épp csak a kabócák ciripelése hiányzott a hangulat teljességéhez. Persze nyáron akár még ebben az élményben is részünk lehet, gondoltam.
Talán nehéz elképzelni, de a hegy az 1920-as évekig teljesen kopár volt: a meszes sziklafelszín úgy világított, mint egy méretes zsírtömb napos időben. Innen kapta a nevét, magyarul is, németül is (németül Schmalzberg, schmalz=disznózsír). Aztán jött a ’30-as évek nagy feketefenyő ültetési láza. A Budai-hegységben minden csupasz, terméketlen területre ilyen erdőket telepítettek.
Miért is? Némi kutakodás után ezt a választ találtam az interneten:
Úgy gondolták, hogy a száraz, forró hegyoldalakon más fa nem tud megkapaszkodni. A telepítés sikeres volt. A ma 100 év körüli fenyvesek alatt 10-20 cm vastag, csaknem süppedős talajon lépkedhetünk. A kialakult termőréteg remek lehetőséget nyújt őshonos fajok visszatelepítésére, amire nagy szükség is van, hisz sok fenyő kipusztult, elöregedett, betegségek támadják.
De térjünk vissza a hegyre és a fenyvesben kanyargó ösvényhez. Ami az Alsó-Zsíros-hegy oldalában egy rejtett sziklapárkányhoz vezetett, ahonnan váratlan panoráma tárult elém a Pilis vonulatai felé.
Innen visszakapaszkodtam az csúcsra és egy széles erdei úton ereszkedtem le az egykori kőbányák felé. A fenyves lassan átadta magát a lomberdőnek, a párás, ködös fényben pedig minden fa valami kékes derengésben állt, mintha a természet egy fantasy filmhez próbálna hangulatot teremteni.
A kőbányák felé haladva a hegyoldalban felfedeztem egy hatalmas betontömböt. Tetejét belepte a moha, se ajtaja, se ablaka, se semmiféle nyílás nem volt rajta. Jó darabig töprengtem, mi is lehet, mire is való, de nem tudtam megfejteni a rejtélyt. Kicsit utána olvasva, feltételezem, hogy ez a bányákhoz tartozó - a háború miatt végül meg nem épült - kötélpálya tartópillére lehetett. Vagy ki tudja.
Innen már nem volt messze a két kőbánya bejárata. A bányákban az 1700-as években fejtették Nagykovácsi és Solymár lakosai a köveket. Kis híja volt, hogy egész a barlangrendszerig kibontsák a hegyet. A bányafalak környékén uyganis több helyen is megtalálhatjuk a solymári Ördöglyuk-barlang nyílásait.
 |
| Kősziklák az egyik felhagyott bánya bejáratánál. |
Solymári barlangok: a Solymári-sziklaüreg, Solymári-kőfülke, Solymári-kisfülke és Ördöglyuk
A térképem a bányák közelében több barlang bejáratot is jelezett, ezekhez az útról letérve keskeny és a nyílás közelében meglehetősen meredek, görgeteges úton kapaszkodtam fel. Gyönyörű borostyánfüggöny lengte körül.
Ezek az üregek valójában egyazon labirintusszerű, kacskaringós járathálózattal rendelkező barlang nyílásai.
 |
| Solymári kisfülke |
Végül aztán a többi nyílás felkereséséhez visszatértem az útra, elmentem egész Solymár széléig, majd itt rátértem a zöld jelzésre, végül a zöld barlang jelzés felől közelítettem meg, mely egyenest a solymári Ördöglyuk-barlanghoz vezetett.
De előbb megcsodáltam a panorámát a kőbánya tetejének több pontjáról is.
A solymári Ördöglyuk-barlang
A barlang bejáratát erős vasajtó zárja el a kíváncsinskodók elől. Jogosan: a barlangrendszert sokáig a legnehezebben járható hazai barlangként tartották számon, az évek során több száz eltévedt embert mentett ki a Barlangi Mentőszolgálat. Manapság a barlang vezetővel, előzetes bejelentekzés után bejárható. A leírások alapján elég kalandos kis túra lehet, számtalan kihívást tartogat.
A bejárat mellett lévő tájékoztató táblán látható rajz egész elképesztő méretű üregeket és hosszúságú (összesen több, mint 5 km! hosszú) járatokat sejtet. A nagyobb méretű termeket egymás alatt és felett tekergő kuszodák és mély kürtők és aknák kötik össze.
Gyorsan elolvastam a legfontosabb tudnivalókat: A barlang 200 millió évnél idősebb dachsteini mészkőben a termálvíz oldó hatására keletkezett.
A solymári Ördöglyuk-barlang fokozottan védett.
 |
| Főbejárat |
A barlang bejáratai:
- A főbejárat több mint 1,5 méteres, keletre tekintő és majdnem kerek nyílás.
- Kisebb és boltozatos bejárata a Pipa.
- Rókalyuk
 |
| Ördöglyuk-barlang (Pipa) |
A barlangban a XX. század elején még tömegesen éltek denevérek. Akkoriban egy külföldi vállalkozás tonnaszámra termelte ki innen a guanót. Mostanra sajnos a denevérek száma és a guanó is erősen megfogyatkozott.
A barlangokban őslénytani ásatásokat is végeztek. A leletanyagok között található:
- teljes jávorszarvas-csontváz
- cickányok, több pocokfaj, egérfajok
- barlangi medve és barlangi oroszlán
- bölény
- Merck-orrszarvú
Végül a zöld jelzésen tértem vissza kiindulási pontomra, és még megpróbáltam néhány gombát találni az avarban. Ehető gombát nem, csak néhány apróságot találtam.
 |
| Apró szegfűgomba |
 |
| Toboz-fenyőfülőke |
