A Nap szemmel láthatólag sietett befejezni égi útját, és szeretett volna minél előbb eltűnni a látóhatár alatt. Utolsó leheletével még végigsimogatta a Földet: hamarosan sötét lesz - mondták a pászmák - de ne félj, csak pihenj, reggelre új fényeket és langyos meleget hozok!
S mintha sajnálta volna itt hagyni a nyíló virágokat és a frissen sarjadt füvet, a végső centiket nagyon lassan tette meg, szinte milliméterről milliméterre, minden pillanatban újabb színárnyalatot bocsátva ki magából, s azzal pingált tökéletes precizitással, mégis művészi odaadással sárga, narancs, majd vörös ruhát az itt maradó világra.
Végül csak a Fény maradt és a Sötét. A növények szélben rezgő ujjai mohón ragadták meg az utolsó fénysugarakat, végleg magukba zárták, s maradt a Sötét.
A távolból az autópálya egyre halkuló, de soha meg nem szűnő moraja szűrődött csak fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése