Ezervirágú Budakeszi erdő: Szarvas-árkon át a Tarnai-pihenőig

  

Budakeszi széléről indultam a Szarvas-árok felé ezen a szép napos áprilisi hétköznapon. Az erdő madárcsicsergésébe eleinte még csúnyán belezúgott a Telki felé haladó autók motorja, de lassan elveszett a hang az erdő fái között és már csak a csicser és a döngicsélés maradt. Az út mellett nagy tömegben bontogatta szirmait a zergevirág, kisvirágú hunyor, kankalin és a  kutyatej.

A keskeny ösvény egyre meredekebben kanyargott a csúcs felé, végül egész kőgörgetegen haladtam el a sziklák alatt. 

A sziklák tetejéről a zöld számtalan árnyalatába borult lombkoronák szemetgyönyörködtető látványa foglalta le a figyelmemet. 

 

A szirtről visszaereszkedtem az árokba.  Hangulatos kis ösvény vezet a Szarvas-árki sziklaereszehez, amit elsőre nem sikerült megtalálni, így a barlangot felülről közelítettem meg, majd oldalt másztam le a bejáratához. Valójában a barlnag csupán egy kis bemélyedés a dolomit-homokkő sziklában. Szélessége 18 méter, mélysége alig pár méter.

Szarvas-árki-sziklaeresz

Keskeny ösvény vezet a Szarvas-árok mentén, melyet most a hagymás fogasír lila virágtengere szegélyezett. Még sosem láttam ennyit egy helyen! Egész rózsaszín lett tőle a hegyoldal. Találtam sötétebb és világosabb változatokat is, sőt egy helyen egész fehér színűek is nyíltak. 

Szarvas-árok hangulatos kis ösvénye

Úgy terveztem, innen felkapaszkodom a Tarnai-pihenőig, de váratlan indíttatástól vezérelve elkanyarodtam jobbra, Nagykovácsi felé. Errefelé az erdő alja tele volt zászpával, illetve még egy bodzaszagú ujjaskosbort is találtam. 

Kankalinos rétek következtek, egyre több zergevirág és kankalin állított meg egy-egy fotó erejéig. 

Átkelve a kankalinos réten. A távolban a János-hegy és a Hárs-hegy.

Errefelé  a  hérics, a kutytej és a zergevirág borítja sárgába a réteket.  Tavaly ilyentájt jártam erre és még nagyon sok fekete kökörcsint találtam. Most pár szál elvirágzott bolyhot sikerült csak felfedeznem. 

A fák árnyékában főleg a lednek és az árvacsalán bontogatta szirmait. 

Rákeveredtem a piros háromszög jelzésre, mely nem a Csergezán-kilátóhoz visz, hanem a Tarnai-pihenőhöz. Míg bele nem torkollik a sáv jelzésbe, addig egy nagyon hangulatos, kedves kis erdei ösvényen vezet. Onnan azonban széles, murvás úton haladhatunk a kilátópont felé. 

A Tarnai-pihenőnél a szokásos virágos rétek és lucfenyves várt. A réteken egyszerre voltak jelen az áprilisi és a májusi virágok képviselőei. Volt ott erdei szellőrózsa, gubóvirág, kis meténg, daravirág, kövi pimpó, kankalin, fürtös gyöngyike, bókoló fogasír, hunyorok, salamonpecsét és még ki tudja mennyiféle gyönyörű növény. 

Tarka kosborból sajnos most csak ezt az egyetlen példányt találtam, pedig pár éve tele volt velük a rét. 

Kilátás a pihenőről Budapest felé. Végül átkapaszkodtam arra a gerincre, amelynek a tetején a fenyők a többi fák fölé magaslanak. 

Visszatekintve a Tarnai-pihenő felé. 

A gerincen vezető ösvény.

Az út melletti bozótosban meglehetősen sok állat törtetett. El sem tudom képzelni, hogy tudtak abban  sűrűben mozogni. Egyet sem sikerült megpillantanom, így nem tudom, mifélék voltak. Mindenestere vaddisznónak képzeltem őket, így igyekeztem zajt csapni, hogy már messziről feligyeljenek jöttömre. 

Leereszkedve a völgybe újra  hagymás fogasír tenger borította az erdő alját. 

Már épp rákanyarodtam volna az országúttal párhuzamos ösvényre, amikor megpillantottam az út szélén ezt az épp nyiladozó bíboros kosbort. 

csillaghúr

Budakeszi erdő rejtekei

Rövid, könnyed, héricsnéző sétát terveztem a Budakeszi erdőben, végül csuda kalandos 18 kilométer sikeredett belőle. 

Budakeszi Turisztikai vadaspark

Elbíztam magam: azt gondoltam, a Budai-hegyek már nem okozhatnak meglepetést, a legtöbb turistaútvonalon jártam már. Most is a szokásos útvonalon indultam, a kék kereszt jelzésen, átmásztam a létrán a "Turisztikai vadaspark" területére. Felidéztem, milyen macera volt itt Dézivel átjutni. Terveket szövögettem, ha kutyám lenne, mit csinálnék, megálltam a létra tetején, néztem jobbra, néztem balra, kerestem a megfelelő eszközöket, hordozót készítettem a sálamból, cipeltem benne a virtuális kutyám. Sima ügy volt, gond nélkül  letettem a másik oldalon, szaglászhatott kedvére. 

Én pedig letértem a jelzésről egy ösvényre, nézegettem, hátha találok már gombákat. Rövid nézegetés után a sárga kör jelzésen folytattam utam, szép mohás rész mellett haladtam el. Az út szélén kis pihenő  is ki volt alakítva. A padokon ücsörögve kellemesen pihentethetjük szemünket a mohaszőnyeg üde zöldjén és az öreg tölgyek sötét, kérdes törzsén.  Igy tavasz elején  különösen üdítő látvány!

A közelben kilátópontot is jelzett a térkép. A fák között a Remete-szurdokra és Adyligetre lehetett rálátni. Jobbra a Sztirlich Pál Cserkészpark. Balra a Remete-hegyi-kőfülke hatalmas szája tátongot jól kivehetően. 

márciusban

Július elején

Hársbokor-hegy

A Hársbokor-hegy felé vettem az irányt. Nem tudom, hogy eddig csak nem vettem észre, vagy mostanában megszaporodtak a vadászlesek, de lépten-nyomon ezekbe botlok. Vadászok, avagy erdészek által járt széles földutak szelik keresztül-kasul a legtöbb erdőnket. Legyen az a Börzsöny, a Zselic, Gemenc, Pilis, vagy valamelyik alföldi erdő. Jellemzően nyílegyenesen vezetnek az utak a vadászleshez, a lestől nem messze só, szalma, vagy egyéb finomság van kitéve az állatok számára. Itt sem volt másképp. Egy ilyen erdei úton haladtam, megcsodáltam a kínálkozó panorámát, hallgattam a hajnali madárcsicsert, a som sárga virága sárgállot az erdőben mindenfelé. 

A réteken héricsek nyitogatták volna virágaikat, ha egy kicsit is kisütött volna a nap, de őkelme csak a sötét fellegek hátát világította, le alig jutott a fényéből. 

A táj megváltozott: a mész- és  melegkedvelő molyhos tölgyesek, cseres-tölgyesek kacskaringós ágai és a sötét égbolt drámai hatását jól ellensúlyozta a húsos som éppen most virágzó vidám sárga virága. 

 

Egy többtörzsű hárs. (Az alsó két képen július elején)

 A tájidegen, igénytelen fekete fenyőt egykoron gazdasági és talajmegkötési céllal telepítették be. Sok helyen találkozhatunk velük a Budai-hegyekben. 10-15 éve pusztulásnak indultak, talán mégsem bírják a melegedő éghajlatot? 

Tavaszi virágok

Lombfakadás előtt bújnak elő a geofiton növények. Ezek hagymáikban, gumóikban raktározzák a tápyanyagokat, korán virágba borulnak.   Tele volt velük az erdő alja itt is: odvas keltike, hóvirág, salátaboglárka, kisvirágú hunyor, tavaszi hérics, erdei ibolya, tavaszi kankalin.

Ébredezik a tavaszi kankalin 

A héricsek szép csúcsos fejükkkel bólogattak, azt ígárték, ha kisüt a nap, kibontják szirmaikat. 

Olyan, mint egy táncra perdülő hölgy! - Erdei kutyatej tavaszi pompában. 

Keltike

Hóvirág erdei kutyatejek között

Elmerültem a virágok nézegetésében, észre sem vettem és máris egy újabb létránál találtam magam. 

Kakukk-hegy felé

Átmásztam, rátértem a zöld kereszt jelzésre, majd a Kakukk-hegy felé kanyarodtam.  Errefelé az erdő alig járható háborítatlan őserdő. 

Emerre vadcsapás futott, gímszarvas járhatott erre, vagy dám - gondoltam a nyomokat szemlélve. 

Nem csoda, ha itt keresnek búvóhelyet az erdő vadjai. Varázslatos erdő volt! A kidőlt fákat moha vonta be, az avar alól virágok dugták ki fejüket, jobbról szarvasok dübögtek el mellettem, aztán újabb kettő szökellt a fák között. Igaz, csak messziről láttam őket, de jól kivehető volt fehér fenékdíszük. 

Több helyen is találkozhatunk vörös, agyagos talajú  tócsákkal. 
A Budai--hegység mészkő töbreibe vöröses színű agyagos üledéket hordott össze az lejtőkön lezúduló esővíz. Az agyag vízzáró rétegként működik, nem engedi lefolyni a vizeket a mélybe. 
A nyomokból ítélve a vaddisznók kedvelt dagonyázó helye lehet. Őkelmék a szőrükre ragadt vörös üledéket a környező fák törzsén próbálják levakarni. Ezek nyomai is jól megfigyelhetők. 

Fekete-hegyek

A térképem a Fekete-hegynél kilátópontot jelzett. Újra héricses réteken vágtam át. Sok helyen a fűben kifeküdt, sárosabb részeket láttam, néhány helyen még az ott időző állatok illatát is érezni véltem.

Egy kidőlt fa teste. Szinte teljesen elkorhadt a belseje, úgy nézett ki, mint egy karókkal teletűzdelt csónak. 

Héricsek mindenhol

Jellemző sziklagyep mészkövekkel.

A jelzett pontról a kilátás nagy részét takarták a fák, de pár méterre onnan egy sziklafalat mutatott a Locus. Megnézem!  

Locus által jelzett kilátópontról alig látszott valami, de az erdő alant ilyen képet mutatott. 

Hamarosan megtaláltam a térkép által jelzett sziklákat, ahonnan azonban zavartalan panoráma fogadott. 

A sziklafalról rá lehetett látni a Budakeszi és Telki közötti teljes erdőrészre, a távolban a Tarnai-pihenő, talán még a Nagy_Kopasz csúcsa is látszott.

Alattam a  Szarvas-árok völgye.

A sziklák mentén leereszkedtem a völgybe. 

Szarvas-völgy

A Szarvas-völgy igazi vadregény. A száraz patakmederben méteres, mohás sziklák között másztam, az avar alatt számtalan kő tette próbára a bokám. Nagyon tetszett ez a rész, el is határoztam, hogy hamarosan bejárom a völgyet az elejétől kezdve. 

Hatalmas fa magasodik az árok fölé

Nagy-Kopasz tetején

Kimásztam a patakmederből és újabb erdészek taposta úton haladtam a zöld kereszt jelzés felé, amin fél óra múlva elértem a a Csergezán-kilátót. Sajna gombát itt sem találtam, megcsodáltam a haragos felhős panorámát, majd konstatáltam, hogy elszaladt az idő, és sietnem kell vissza, hogy még időben hazaárjek a megbeszélt találkozóra. 

Panoráma a Csergezén-kilátóból.
A Nagy-Kopasz a Budai-hegység legmagasabb pontja. Körpanoráma tárul elénk a tetejéről.
 Elláthatunk Nagy-Szénás, Nagy-Hárs-hegy, János-hegy felé. A távolban jól kivehető volt a Pilis-tető csúcsa. A másik irányban elláthatunk a  Budaörsi-hegy vonulata felé. Jó időben állítólag látszódnak  a börzsönyi és a mátrai  hegyhátak, vagy akár a Magas-Tátra csúcsa is. 

 A legrövidebb út az autóig a térképem szerint 6 km, nekem ezt kicsivel több, mint  1 óra alatt kellene megtennem, ilyen részidőt még jó állapotban sem futottam, nemhogy most, 12 km után, fájó talppal.  Kicsit átmozgattam a tagjaimat, lábujjhegyen járkáltam, hátha múlik a talpam fájdalma, aztán nekieredtem. Figyeltem a lépésemre, légzésemre, szedtem a lábam, de egyre jobban fájt minden lépés. Visszafelé végig a kék kereszt jelzésen haladtam, mégis két csapat őz is elvágtatott mellettem a távolban. 

Kisvirágú hunyor hatalmas telepei nyílnak a kilátó közelében. 

Újra a dolomit sziklagyep csodaszép tavaszi vadvirága. 

A réteken héricsek hívogattak fotózásra, az erdőben kisvirágú hunyor hatalmas telepei integettek csábítóan. Mit tehettem volna? Persze, hogy fotóztam egyet-kettőt, aztán siettem tovább. No, ha nem is 1 óra alatt, de másfél óra múlva már az autónál voltam, és épp időre érkeztem a találkozóra.