Rövid, könnyed, héricsnéző sétát terveztem a Budakeszi erdőben, végül csuda kalandos 18 kilométer sikeredett belőle.
Budakeszi Turisztikai vadaspark
Elbíztam magam: azt gondoltam, a Budai-hegyek már nem okozhatnak meglepetést, a legtöbb turistaútvonalon jártam már. Most is a szokásos útvonalon indultam, a kék kereszt jelzésen, átmásztam a létrán a "Turisztikai vadaspark" területére. Felidéztem, milyen macera volt itt Dézivel átjutni. Terveket szövögettem, ha kutyám lenne, mit csinálnék, megálltam a létra tetején, néztem jobbra, néztem balra, kerestem a megfelelő eszközöket, hordozót készítettem a sálamból, cipeltem benne a virtuális kutyám. Sima ügy volt, gond nélkül letettem a másik oldaon, szaglászhatott kedvére.
Én pedig letértem a jelzésről egy ösvényre, nézegettem, hátha találok már gombákat. Rövid nézegetés után a sárga kör jelzésen folytattam utam, szép mohás rész mellett haladtam el. Az út szélén kis pihenő is ki volt alakítva. A padokon ücsörögve kellemesen pihentethetjük szemünket a mohaszőnyeg üde zöldjén és a z öreg tölgyek sötét, kérdes törzsén. Igy tavasz elején különösen üdítő látvány!
A közelben kilátópontot is jelzett a térkép. A fák között a Remete-szurdokra és Adyligetre lehetett rálátni. Jobbra a Sztirlich Pál Cserkészpark. Balra a Remete-hegyi-kőfülke hatalmas szája tátongot jól kivehetően.
Hársbokor-hegy
A Hársbokor-hegy felé vettem az irányt. Nem tudom, hogy eddig csak nem vettem észre, vagy mostanában megszaporodtak a vadászlesek, de lépten-nyomon ezekbe botlok. Vadászok, avagy erdészek által járt széles földutak szelik keresztül-kasul a legtöbb erdőnket. Legyen az a Börzsöny, a Zselic, Gemenc, Pilis, vagy valamelyik alföldi erdő. Jellemzően nyílegyenesen vezetnek az utak a vadászleshez, a lestől nem messze só, szalma, vagy egyéb finomság van kitéve az állatok számára. Itt sem volt másképp. Egy ilyen erdei úton haladtam, megcsodáltam a kínálkozó panorámát, hallgattam a hajnali madárcsicsert, a som sárga virága sárgállot az erdőben mindenfelé.
A réteken héricsek nyitogatták volna virágaikat, ha egy kicsit is kisütött volna a nap, de őkelme csak a sötét fellegek hátát világította, le alig jutott a fényéből.
Egy többtörzsű tölgyiker. |
Tavaszi virágok
Ébredezik a tavaszi kankalin |
A héricsek szép csúcsos fejükkkel bólogattak, azt ígárték, ha kisüt a nap, kibontják szirmaikat. |
Olyan, mint egy táncra perdülő hölgy! - Erdei kutyatej tavaszi pompában. |
Keltike |
Hóvirág erdei kutyatejek között |
Elmerültem a virágok nézegetésében, észre sem vettem és máris egy újabb létránál találtam magam.
Kakukk-hegy felé
Átmásztam, rátértem a zöld kereszt jelzésre, majd a Kakukk-hegy felé kanyarodtam. Errefelé az erdő alig járható háborítatlan őserdő.
Emerre vadcsapás futott, gímszarvas járhatott erre, vagy dám - gondoltam a nyomokat szemlélve.
Fekete-hegyek
A térképem a Fekete-hegynél kilátópontot jelzett. Újra héricses réteken vágtam át. Sok helyen a fűben kifeküdt, sárosabb részeket láttam, néhány helyen még az ott időző állatok illatát is érezni véltem.
Egy kidőlt fa teste. Szinte teljesen elkorhadt a belseje, úgy nézett ki, mint egy karókkal teletűzdelt csónak. |
Héricsek mindenhol |
Jellemző sziklagyep mészkövekkel. |
A jelzett pontról a kilátás nagy részét takarták a fák, de pár méterre onnan egy sziklafalat mutatott a Locus. Megnézem!
Locus által jelzett kilátópontról alig látszott valami, de az erdő alant ilyen képet mutatott. |
Hamarosan megtaláltam a térkép által jelzett sziklákat, ahonnan azonban zavartalan panoráma fogadott.
A sziklafalról rá lehetett látni a Budakeszi és Telki közötti teljes erdőrészre, a távolban a Tarnai-pihenő, talán még a Nagy_Kopasz csúcsa is látszott. |
Alattam a Szarvas-árok völgye. |
A sziklák mentén leereszkedtem a völgybe.
Szarvas-völgy
A Szarvas-völgy igazi vadregény. A száraz patakmederben méteres, mohás sziklák között másztam, az avar alatt számtalan kő tette próbára a bokám. Nagyon tetszett ez a rész, el is határoztam, hogy hamarosan bejárom a völgyet az elejétől kezdve.
Hatalmas fa magasodik az árok fölé |
Nagy-Kopasz tetején
Kimásztam a patakmederből és újabb erdészek taposta úton haladtam a zöld kereszt jelzés felé, amin fél óra múlva elértem a a Csergezán-kilátót. Sajna gombát itt sem találtam, megcsodáltam a haragos felhős panorámát, majd konstatáltam, hogy elszaladt az idő, és sietnem kell vissza, hogy még időben hazaárjek a megbeszélt találkozóra.
A legrövidebb út az autóig a térképem szerint 6 km, nekem ezt kicsivel több, mint 1 óra alatt kellene megtennem, ilyen részidőt még jó állapotban sem futottam, nemhogy most, 12 km után, fájó talppal. Kicsit átmozgattam a tagjaimat, lábujjhegyen járkáltam, hátha múlik a talpam fájdalma, aztán nekieredtem. Figyeltem a lépésemre, légzésemre, szedtem a lábam, de egyre jobban fájt minden lépés. Visszafelé végig a kék kereszt jelzésen haladtam, mégis két csapat őz is elvágtatott mellettem a távolban.
Kisvirágú hunyor hatalmas telepei nyílnak a kilátó közelében. |
Újra a dolomit sziklagyep csodaszép tavaszi vadvirága. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése