Geoláda a piroson

Úgy terveztem, délután felugrom a Csergezán-kilátóhoz, virágokat (Tarnai pihenő) és naplementét nézni. Nagykovácsi falu széléről indultam jelzetlen úton, nyílegyenesen a kilátó felé. Az út beletorkollott a piros jelzésbe, s észrevettem, hogy alig 10 perces kitérővel van egy geoláda. A geoládás helyeket azért érdemes felkeresni, mert sokszor a hely környékén van valami térkép által nem jelzett érdekesség, szépség. Én pedig rögtön kettőt is találtam ezen láda körül. 

A  Budai-hegység ezen részén a hegy mintha köveket izzadna. Emberfej méretű mészkő sziklák világítanak ki a talajból. Ráadásul az úttól kicsit beljebb virágokkal teli tisztásra bukkantam. Első pillantásra csak a héricsek hatalmas sárga szirmai tűntek fel, aztán a fürtös gyöngyikék tömege, majd szépen lassan észrevettem az  alig 10 centis fekete kökörcsineket is, utána a vadárvácskák apró virágai is feltűntek, s jöttek sorba a kevésbé látványos apróságok. 

Igazi kis sziklakert fogadott mindenféle színes tavaszi virággal!

Héricsek és fekete kökörcsin

A fekete kökörcsin jól megél a száraz sziklagyepeken.  A hátteret egy nagyobb mészkőszikla adja. 

Fekete kökörcsin

Vadárvácska

Teljesen elmerültem a virágok fotózásában, el is feledkeztem a kilátóról, naplementéről. Idén először sikerült igazi virágfotózós élményt megélni! Órákat töltöttem ott, a virágok között lábujjhegyen guggolva  állítgattam a fűszálakat,  közben figyeltem, nehogy letapossak valamit. Néha fél kézzel plankoltam, a másik kezemmel  kamerabeállításokat módosítottam, és igyekeztem minél kisebb részemmel ránehezedni a talajra. 

Így aztán egyszerre abszolváltam a napi erősítő jógát, a napfürdőt és a fotózást. 

 

Mire felocsúdtam, úgy éreztem, a kilátóról már lemaradtam, de egy cseppet sem bántam. Megkerestem a ládát, majd a ládától nem messze a térkép által is jelzett Vörös-pocsolyát. Különleges látvány volt ahogy a vörösses-barnás agyag lerakódott a környező területen, illetve a fák törzsén kb. 1 méteres magasságig. Ez utóbbit nehéz elképzelni, hogy is történhetett. 

A békákat nem zavarja a vörös szín!

Innen felkapaszkodtam a Vörös-pocsolyás-hát legmagasabb pontjára, ahol újabb sziklákat, virágokat és 2db csoffadt kucsmagombát is találtam.  

Leereszkedve a völgybe hatalmas rétek mellett vezetett vissza az út,  a piros háromszög jelzésre. A rétekről az egyik irányba az Erzsébet-kilátóra és a Kaán Károly-kilátóra, a másik irányba pedig a Csergezán-kilátóra láttam rá. 

Meglepetésemre Buddha szoborral találkoztam egy kisebb kőrakás tetején. 

A réteken muflonok vágtak át, majd az egyik keresztúton egy szarvas tűnt el jöttömre a fák között. 

Lassan lement a nap, és hosszú léptekkel igyekeztem visszafelé. Az utolsó napsugaras virágfotó kedvéért megálltam egy kattintásnyi időre.