Merzse-mocsár és a repülők

Merzse-mocsárnál már többször jártam (Íme egy részletesebb beszámoló a tanösvényről és a mocsár múltjáról), ám autóval is egy örökkévalóság kiérni, csak akkor megyek, ha a családot szállítani kell a reptérre. Most nem kellett, mégis a mocsarat választottuk úti célul. 

Biciklivel.  

Végül is csak 25 km, az időmből kitelik, bosszantó emelkedők nincsenek, csak épp a kutyát nem vihetem magammal.

Csaknem végig  kerékpárúton haladtunk. A Bartók Béla úttól a Lágymányosi-hídon át egész a Népligeten túl Kőbánya, majd Rákoshegy felé.
Bicikliút ide, bicikliút oda, az egyik kereszteződésnél mégis elütött egy autó.
Megállt, azt hittem engem enged el, így elindultam, mire ő is. Kiderült, hogy engem észre sem vett, a balról jövő forgalmat szemlélte. Szerencsére csak három hatalmas lila folt keletkezett rajtam, más bajom nem történt,  így tekertünk tovább. 

Már épp kezdett elegem lenni a mellettünk elhúzó autókból, a zajból és a forgalomból, amikor végre erdőn keresztül vezetett az út. A talaj egyre homokosabbá vált, így sejtettem, hogy hamarosan megérkezünk. Egyenesen a tó melletti kilátónál bukkantunk ki, ahol - vasárnap lévén - több család is téblábolt számtalan kisgyerek kíséretében. Így csendes nézelődésre itt sem adódott lehetőség, azért a kilátóból megszemléltük a tájat és a népes madárseregletet. Kárókatonák, bakcsó, gémek, kócsagok álltak a vízen, a nádasban, a  környező fákon. No meg persze tőkés récék, és talán szárcsák is. Igazi, háborítatlan madárparadicsom, szinte megközelíthetetlen a sűrű nádas miatt. 

A kilátó mellett kis ösvény nyílt a nádasban. Itt végre minden elcsendesedett körülöttünk, egy kis zugból tekinthettünk ki a tóra.

Hamarosan újra bringára ültünk, és körbejártuk a tanösvényt. Sok víz nem volt most a tóban, az idő is borús volt, viszonylag sokan sétáltak a tanösvényen, így állatokkal nem találkoztunk. 

Túra végi meglepetésként a reptér leszállópályájának vége felé vettük az irányt, ahol a fűben hanyatt fekve szemléltük, ahogy épp a fejünk felett landolnak a gépek. 

Persze nem csak nekünk jutott eszünkbe ez a szórakozás, így vagy 8 autónyi népes gyülekezet kíséretében szemlélhettük az előadást. 

Most már csak a hazafelé vezető 23-25 km állt előttünk, amit meglepően hamar abszolváltunk.

Merzse-mocsár

Ki hitte volna, hogy az 1800-as évekig mocsaras-lápos terület volt Pest? 
A Rákosok a mai Nagykörúttól kezdődött, Zuglót is magába foglaló, Rákoskeresztúron is túlnyúló igen változatos és nagy kiterjedésű terület volt, tele lápokkal, zsombékokkal, kisebb-nagyobb nyílt vizű területekkel, igen gazdag növény és állatvilággal.

Aztán a XIX. század vége felé egyre több szántóföldre volt szükség, a területet elkezdték lecsapolni a gazdák. Vasúti töltéseket építettek, ezzel meggátolva a mocsaras területek természetes vízellátását. Majd megépült a Ferihegyi Repülőtér, ennek lebetonozása tovább csökkentette a vízutánpótlást. Ráadásul az 1900-as évek második felétől jelentősen csökkent a csapadék mennyisége.

Ekkoriban azonban még hatalmas tó volt a Merzse, kiapadhatatlan táplálékforrás a rákoskeresztúriak életében: a mocsár árkaiban hemzsegett a csíkhal. Ma már alig néhány hektáros terültet jelent, a mocsárvilág közepén elhelyezkedő tó nyílt felülete kisebb, mint a városligeti tó.

A Gyolcs-rét és a Merzse rétjeit anno legelőként, kaszálóként  hasznosították a gazdák.  A réteket ma is kaszálják a gyomosodás és az özönnövények elszaporodásának megakadályozása céljából.

Elheveredtem a tavaszi napsütésben felmelegedett földön, és bámultam az eget. Fejem fölött hatalmas barna madár körözött. Lehetett héja, karvaly, vagy akár egerészölyv is, mivel mindhárom fészkel a területen.
A réteken egykoron rengeteg orchideafaj élt, ma alig találni mutatóba egyet-egyet. Mocsári nőszirom kezdeményekkel azonban magam is találkoztam. 

A sokszor víz alatt maradó nedves területek jellemző növénye a nád, a sás és a gyékény. Régen házak, ólak tetőfedésére gyűjtötték telente.

A nádasok szegélyén időnként bokrok és füzesek törik meg az egyhangúságot. Most sokszor ezek töve is vízben állt. 

A séta során összesen 8 őzet vettem észre a nádasban, remek búvóhelynek bizonyul a számukra. De található itt nyúl, sőt vaddisznó is.

A terület két nagy mocsárvilágra osztható. A Kis-Merzse teljesen járatlan, kirándulóktól mentes elzárt terület.  Egy felszín alatti agyaglencse akkor is megtartja a vizet, ha a Nagy-Merzse esetleg teljesen kiszárad, ami az elmúlt években többször is megesett. Ezért a vízhez kötődő élőlények itt biztonságban átvészelhetik a szárazabb időszakot. Még néhány szürkegém is időzik a mocsár áthatolhatatlan nádasában! De található itt füleskuvik, seregély, és rengeteg énekesmadár.
Kora tavasszal megjelennek a tőkés récék és a szárcsák. A Nagy-Merzsére telepített madárlesből magam is megfigyeltem néhányat.
Az egész tájon valamilyen mély, zakatoló madárhang vonult végig, negyed óráig is hallható volt. Úgy hangzott, mint egy messzi, távolodó vonat hangja. 

Hétvégén ugyan tele van a madárles kisgyermekes kirándulóval, de hétközben csodálatos nyugalom honol a tájon. 

Mint látszik, nagy tavat körülvevő rétet is elöntötte a víz, gumicsizmában tudtam csak megközelíteni a lépcsőt. Nem tudtam betelni a víz alatti látvánnyal: 

A Merzse mocsár körüli erdők őshonos faja a kocsányos tölgy és a fehér nyár. A telepített fehérnyaras erdő kifejezetten erdőgazdálkodási célzattal jött létre.  

A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben sok madár is megfigyelhető, mint például a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, szajkó, mátyásmadár, erdei pinty, ökörszem, királyka, meggyvágó, énekes rigó, fogoly.
Mivel a kora délutáni órákban jártam erre, nem hallottam túl sok madárfüttyöt, de fácán több is felreppent a nádasból. 

A telepített erdő sokszor nem alkalmas arra, hogy az állatok élőhelyéül szolgáljon. Kevés benne a búvóhely, ritkás az aljnövényzet. Ezeken a területeken kihelyezett fészkelőodú segíti a madarak szaporodását.

Egy tiszteletet parancsoló öreg tölgy:

A területen rengeteg özönnövény található. Ezek hátránya, hogy gyorsan terjednek, nem őshonos növények, nincsenek természetes ellenségeik és hamar kiszorítják az itt élő fajokat. Ilyen növény az erdőgazdálkodási céllal telepített akácok, értékes faanyaguk miatt. Az akácerdők azonban szinte teljesen némák, nem laknak bennük madarak, továbbá a talajszinten is szegényes a növényvilág. 

A másik ilyen gyorsan terjedő özönnövény a selyemkóró, melynek mókás bugáival tele volt a az erdők széle. 

A fák ágai rengeteg helyen sárga zúzmóval voltak bevonva.

Úgy tűnik a rétek, és a fák időnként kimossák ruháikat és szépen kiteregetik száradni őket: 

Végezetül álljon itt két csillogó-villogó vizes hátterű kép a nádasból:

A Merzse mocsár Budapest legháborítatlanabb mocsaras élőhelye.Vigyázzunk rá!

Kiszáradt Merzse-mocsár - esőben

Mostanában úgy adódott, hogy többször is a Ferihegyi reptérre kellett szállítanom a gyerekeimet. Kellemest a hasznossal: miután feltettem őket a gépre, elhatároztam, hogy meglátogatom a reptér háta mögött elterülő Merzse-mocsarat. Két hete próbálkoztam először, fantasztikus tájékozódó képességemnek köszönhetően két óra alatt sem találtam meg, annak ellenére, hogy már jártam itt tavasszal.  Reggel csodás volt az idő, párás, de hét ágra sütött a nap, izgatottan vártam hát, hogy vége legyen a munkának, a célállomásra fuvarozzam a gyerekeimet, és térképekkel feltérképezve megtaláljam ezt a folyton eltűnő mocsarat. Mire a reptérre értünk már szakadt az eső. Kissé bánatosan, de rendkívül elszántan mégis mocsárkeresőbe indultam. Nem volt egyszerű, de végre megtaláltam! A Rákoskerti vasútállomásról kb. 10 perc alatt elérhető a tanösvény bejárata autóval. A sáros földúton, a zuhogó esőben csúszkált a kocsi, a kátyúkat ügyesen kikerültem, de nem mertem gyalog jönni, nem tudtam, jó úton járok-e? Végül ott álltam a tanösvény bejárata előtt!
Gumicsizma, esőkabát, fényképező a kabát alatt, törlőkendő a szemüvegre. Ennek ellenére az állványt sokáig elő sem vettem, nehogy megázzon a fényképező, inkább magasabb ISO-t használtam, és fák alól kattintgattam.

A tanösvény bejárata. Balra fent: kifakadt a barka.

Esőcseppek hintáznak az ágak végén

Csendesen zuhog

A tavasz első jelei

Út a mocsár közepébe.

Látvány a mocsár közepéről: Teljesen kiszáradt, száraz lábbal át lehet kelni rajta. Tavaly gyönyörű kis tó volt itt.

Selyemkóró mező

A fák ágait zöld zuzmók borítják. Szerintem abszurd látvány.

Ágas-bogas

Utolsó pillantás

Merzse-mocsár

Már vagy 2 éve tervezem, hogy ellátogatok a Merzse-mocsárhoz. Az Interneten mindenféle érdekeset olvastam róla, mint pl.: "A Merzse-mocsár a főváros néhány még meglévő vizes élőhelye közül a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője, hírmondója. A mocsárvidék különlegessége, hogy Budapest legháborítatlanabb vizes élőhelye. Számtalan madárfaj, védett növény és mocsári teknős otthona. "
Elképzeltem hatalmas kiterjedésű, vizes-zsombékos Tisza-tó szerű területet, rengeteg vízimadárral,  virágzó növényekkel.
Próbáltam elhessegetni ezt a képet, mert olvastam, hogy ez a terület 2 éve teljesen kiszáradt részben az aszályos időjárás, részben a környék beépítése, csatornázás, lecsapolás, egyéb emberi tevékenységek miatt.
Tavaly egyszer el is indultunk megkeresni, de egyszerűen nem találtuk meg, elvesztünk valahol a földutak labirintusában. :) Most jobban felkészülve, térképpel, GPS-szel és főleg apukámmal felszerelkezve reggel 7 körül indultunk neki az útnak. Kis bolyongás után másfél óra múlva elértük a tanösvény bejáratát, hála apukám és a gugli tájékozódási képességének. (Egyébként a rákoskerti vasúti megállótól nyílegyenes, negyedórás földút vezet a mocsárhoz.)

2012-ben egy tanösvény építettek ki itt, ezt jártuk most körbe.

A Wikipédia szerint: "A területen több pár barna rétihéja költ rendszeresen. Különböző nádi és vízimadarak, mint a barkóscinege, a nádirigó, a vízityúk, a bölömbika, valamint egyéb nádiposzáta- és récefajok egyaránt megtalálhatóak itt. A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben más madarak is megfigyelhetőek, mint például a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, a karvaly, az egerészölyv vagy akár a vörös vércse is. Nagyszámú fácán, és fogoly is él itt. "
Nos valóban. Réti háját látni véltünk messziről. Az erdő - tavasz lévén - zengett a madárcsicsergéstől. A fácán hangját felismertem, de látni nem láttunk mást, mint a már említett réti héját. Persze akár ölyv is lehetett, vagy sas.  Megállapítottuk, hogy madarat fotózni igen nehéz művészet, lévén még ennél is korábban kellene kelni, és békésen meglapulni egy madárles mélyén, mint Máté Bence, ezért jobb híján olyan állatot fényképeztem, mely nem rejtőzködik, és engedelmesen kivárja azt a pillanatot, amíg minden szükséges beállítást elvégzek a gépemen. Bár erről a lényről a egyetlen valamirevaló leírásban sem tesznek említést, mégis íme a bizonyíték: él itt éti csiga!

Csigán kívül  még egy nyulat láttunk rémülten átkacskaringózni a réten, majd eltűnt a nádasban.

Végül elértük a madárlest, ahonnan be lehet látni a terület egyetlen összefüggő vizes élőhelyét. 

Gyerekekek ez valóságos paradicsom! Lehet ebihalat fogni, bogarakat szedni, békabrekegést hallgatni.

A madárlesről a látvány magáért beszél!

Háttérben a repcemező

A terület szerintem legérdekesebb növénye jelen pillanatban a selyemkóró.

Rengeteg növényt lehet pedig itt megtalálni a táblák tanúsága szerint. Nemsokára virágzik például a nőszirom. De a réten csak ezt a jobb világot is látott szalmakalapot találtuk. Talán márciusban vágta földhöz a gazdája, gondolván, hogy idén erre már úgysem lesz szüksége.

Az utat az egyik oldalról a magas sásos, a nádas, a bokorfüzes, veszi körül a másik oldalról pedig a fűz-nyár ligeterdő.

Itt a fák tényleg az égig érnek!

Telepített erdősor szabályos rendje

Ez különös sárga ágas-bogas képződmény szinte világított az erdő sötétjéből.

Sárga zúzmó

Reggeliző a Gyolcs-réten

Indás romantika a fák között.

Pihenő a nagy fa tövében

Rejtőzködő sündisznó :) Szinte vártam, hogy megindul felém.