2019. október 16., szerda

Merzse-mocsár és a repülők

Merzse-mocsárnál már többször jártam (Íme egy részletesebb beszámoló a tanösvényről és a mocsár múltjáról), ám autóval is egy örökkévalóság kiérni, csak akkor megyek, ha a családot szállítani kell a reptérre. Most nem kellett, mégis a mocsarat választottuk úti célul. 
Biciklivel.  
Végül is csak 25 km, az időmből kitelik, bosszantó emelkedők nincsenek, csak épp a kutyát nem vihetem magammal.
Csaknem végig  kerékpárúton haladtunk. A Bartók Béla úttól a Lágymányosi-hídon át egész a Népligeten túl Kőbánya, majd Rákoshegy felé.
Bicikliút ide, bicikliút oda, az egyik kereszteződésnél mégis elütött egy autó.
Megállt, azt hittem engem enged el, így elindultam, mire ő is. Kiderült, hogy engem észre sem vett, a balról jövő forgalmat szemlélte. Szerencsére csak három hatalmas lila folt keletkezett rajtam, más bajom nem történt,  így tekertünk tovább. 
Már épp kezdett elegem lenni a mellettünk elhúzó autókból, a zajból és a forgalomból, amikor végre erdőn keresztül vezetett az út. A talaj egyre homokosabbá vált, így sejtettem, hogy hamarosan megérkezünk. Egyenesen a tó melletti kilátónál bukkantunk ki, ahol - vasárnap lévén - több család is téblábolt számtalan kisgyerek kíséretében. Így csendes nézelődésre itt sem adódott lehetőség, azért a kilátóból megszemléltük a tájat és a népes madárseregletet. Kárókatonák, bakcsó, gémek, kócsagok álltak a vízen, a nádasban, a  környező fákon. No meg persze tőkés récék, és talán szárcsák is. Igazi, háborítatlan madárparadicsom, szinte megközelíthetetlen a sűrű nádas miatt. 
A kilátó mellett kis ösvény nyílt a nádasban. Itt végre minden elcsendesedett körülöttünk, egy kis zugból tekinthettünk ki a tóra.
Hamarosan újra bringára ültünk, és körbejártuk a tanösvényt. Sok víz nem volt most a tóban, az idő is borús volt, viszonylag sokan sétáltak a tanösvényen, így állatokkal nem találkoztunk. 
Túra végi meglepetésként a reptér leszállópályájának vége felé vettük az irányt, ahol a fűben hanyatt fekve szemléltük, ahogy épp a fejünk felett landolnak a gépek. 
Persze nem csak nekünk jutott eszünkbe ez a szórakozás, így vagy 8 autónyi népes gyülekezet kíséretében szemlélhettük az előadást. 
Most már csak a hazafelé vezető 23-25 km állt előttünk, amit meglepően hamar abszolváltunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése