Merzse-mocsárnál már többször jártam (Íme egy részletesebb beszámoló a tanösvényről és a mocsár múltjáról), ám autóval is egy örökkévalóság kiérni, csak akkor megyek, ha a családot szállítani kell a reptérre. Most nem kellett, mégis a mocsarat választottuk úti célul.
Biciklivel.
Végül is csak 25 km, az időmből kitelik, bosszantó emelkedők nincsenek, csak épp a kutyát nem vihetem magammal.
Csaknem végig kerékpárúton haladtunk. A Bartók Béla úttól a Lágymányosi-hídon át egész a Népligeten túl Kőbánya, majd Rákoshegy felé.
Bicikliút ide, bicikliút oda, az egyik kereszteződésnél mégis elütött egy autó.
Megállt, azt hittem engem enged el, így elindultam, mire ő is. Kiderült, hogy engem észre sem vett, a balról jövő forgalmat szemlélte. Szerencsére csak három hatalmas lila folt keletkezett rajtam, más bajom nem történt, így tekertünk tovább.
Bicikliút ide, bicikliút oda, az egyik kereszteződésnél mégis elütött egy autó.
Megállt, azt hittem engem enged el, így elindultam, mire ő is. Kiderült, hogy engem észre sem vett, a balról jövő forgalmat szemlélte. Szerencsére csak három hatalmas lila folt keletkezett rajtam, más bajom nem történt, így tekertünk tovább.
Már épp kezdett elegem lenni a mellettünk elhúzó autókból, a zajból és a forgalomból, amikor végre erdőn keresztül vezetett az út. A talaj egyre homokosabbá vált, így sejtettem, hogy hamarosan megérkezünk. Egyenesen a tó melletti kilátónál bukkantunk ki, ahol - vasárnap lévén - több család is téblábolt számtalan kisgyerek kíséretében. Így csendes nézelődésre itt sem adódott lehetőség, azért a kilátóból megszemléltük a tájat és a népes madárseregletet. Kárókatonák, bakcsó, gémek, kócsagok álltak a vízen, a nádasban, a környező fákon. No meg persze tőkés récék, és talán szárcsák is. Igazi, háborítatlan madárparadicsom, szinte megközelíthetetlen a sűrű nádas miatt.
A kilátó mellett kis ösvény nyílt a nádasban. Itt végre minden elcsendesedett körülöttünk, egy kis zugból tekinthettünk ki a tóra.
Hamarosan újra bringára ültünk, és körbejártuk a tanösvényt. Sok víz nem volt most a tóban, az idő is borús volt, viszonylag sokan sétáltak a tanösvényen, így állatokkal nem találkoztunk.
Túra végi meglepetésként a reptér leszállópályájának vége felé vettük az irányt, ahol a fűben hanyatt fekve szemléltük, ahogy épp a fejünk felett landolnak a gépek.
Persze nem csak nekünk jutott eszünkbe ez a szórakozás, így vagy 8 autónyi népes gyülekezet kíséretében szemlélhettük az előadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése