Tisza-tó másodszor

Péntek késő délután értünk a Tiszához, és éjszakai táborhelyet kerestünk a parton. 

Tündérfátyol mező a Háromágú közelében. 

Úgy terveztem, másnap a Háromágú nevezetű helyet keressük fel kenuval, ahol hatalmas tündérfátyol mezők mellett evezhetünk.  

Kora reggel indultunk a tiszafüredi Albatrosz kikötőből, kenuval. 

Szomorúan konstatáltam, hogy egyre kevesebben kenuznak, annál többen bérelnek motorcsónakot. 

Azt reméltem, a kis, kenukkal is alig járható ágakba a motorcsónakokkal nem fognak bejönni, de csalatkoznom kellett.  A korai indulás ellenére, mire áteveztünk a híd alatt, már hosszú dübörgő sorok kacskaringóztak a csatornában. Megpróbáltuk elkerülni őket és kisebb csatornán motorcsónak-mentes,  békésebb vizekre evezni, de ez lehetetlen feladatnak minősült. Így nem volt mit tenni, mint beállni a sorba és hallgatni a motorzúgást. 

A táj azonban kárpótolt a kellemetlenségekért. Tavirózsák, lesben álló békák, napozó teknősök, a zöld ezer árnyalata vett körül nádasok, füzek és egyéb fák képében. 

Bár a Tisza-tó vízállása sem volt túl magas, mégis több víz volt itt, mint az országban bárhol máshol.  

A Háromágú részen végül már tényleg magunk voltunk, néhány gém társaságában. Itt még egész sok vízimadarat láttunk, de itt sem volt annyi, mint amikor először jártam a Tisza-tavon, és lépten-nyomon madárba botlottam. Úgy látszik a nagy forgalom, a zajos emberjárás meghozta a következményeket. 

Visszafelé a nagy Tisza ágon eveztünk, majd egy csatornán betérve jutottunk vissza a kikötőbe. 

A tisza-tavi evezés egyetlen hiányossága, hogy nagyon nehéz kikötni túra közben, valamint a vízben pancsolási lehetőségek is korlátozottak. Így  6 óra kenuban töltött idő után jólesett kikászálódni a partra, sajgó fenekünket átmozgatva végül az esti szállásunk felé vettük az irányt. Sátrat vertünk, és vártuk a naplementét. Közben a hold is magasra hágott az égen, időnként kibukkant a felhők közül. 

Naplemente holddal. 

Naplemente a porzó szántók felett. A szántókon vadludak csapatai pihegtek. 

Úgy terveztem, másnap a Bölömbika kilátóhoz evezünk el Poroszlótól. 

Legnagyobb meglepetésemre ebbe az irányba nem sokan járnak, így aztán csaknem egyedül voltunk a tavon. 

A kilátóban két SUP-os érkezett. 

Panoráma a kilátóból

Visszafelé a kis Tisza ágon eveztünk, gyönyörű, idilli környezetben Itt gémek kísérték az utunk, egész addig, amíg nagy zajjal és hullámokkal meg nem érkeztek a jetskisek hada. Sajna a motorcsónakosokkal ellentétben, ők nem nagyon figyeltek arra, mekkora hullámokat vetnek, jobbról-balról előztek, egyszer kis híján beborultunk a nagy hullámverésben.

Végül feltámadt a szél, szerencsére épp a kikötő felé fújt minket. A lapátokat a magasba emelve vitorláztunk a kijárat felé. A túraevezősök hada épp akkor szállt vízre. Nekik nagy széllel és tűző nappal kell megküzdeniük az időközben vízre szálló motorcsónakosokkal és jetskisekkel. Nem irigyetem őket!