Sietős tavasz

Tegnap még tombolt a tél, több centis hóban gázolva rohamozták meg az emberek az erdei utakat. Persze főképp a csúcsokat. Mára ennek nyoma sincs. Völgyekben teljesen elovadt a hó, minden csupa szottyogó avar és cuppogó sár. 

A nap vidáman símogatta végig a fák törzsét és megcirógatta a siető korai tavaszi virágokat. 

Az éppen ébredezők lassan emelgetik avarpaplanukat. Résen kelllett lenni, hogy észrevegyem őket. 

Kitakarózva: 

Az erdő ébredezik az avar alatt.

Meglepően sok kinyílt hunyorral találkoztam.

A kónya vicsorgó csupasz halványrózsaszín "testéről" a víz, vagy a szél sodorta le a takarót. Világítottak a sötét, sáros földből. 

A sok esőtől, olvadt hólétől megáradt patak már visszahúzódóban volt, de még erősen zubogva rohant tova. A partján ez az ágon fennakadt levélcsomag árulkodott csak arról, hogy nemrég még errefelé haladt a víz.