Budakeszi erdő rejtekei

Rövid, könnyed, héricsnéző sétát terveztem a Budakeszi erdőben, végül csuda kalandos 18 kilométer sikeredett belőle. 

Budakeszi Turisztikai vadaspark

Elbíztam magam: azt gondoltam, a Budai-hegyek már nem okozhatnak meglepetést, a legtöbb turistaútvonalon jártam már. Most is a szokásos útvonalon indultam, a kék kereszt jelzésen, átmásztam a létrán a "Turisztikai vadaspark" területére. Felidéztem, milyen macera volt itt Dézivel átjutni. Terveket szövögettem, ha kutyám lenne, mit csinálnék, megálltam a létra tetején, néztem jobbra, néztem balra, kerestem a megfelelő eszközöket, hordozót készítettem a sálamból, cipeltem benne a virtuális kutyám. Sima ügy volt, gond nélkül  letettem a másik oldaon, szaglászhatott kedvére. 

Én pedig letértem a jelzésről egy ösvényre, nézegettem, hátha találok már gombákat. Rövid nézegetés után a sárga kör jelzésen folytattam utam, szép mohás rész mellett haladtam el. Az út szélén kis pihenő  is ki volt alakítva. A padokon ücsörögve kellemesen pihentethetjük szemünket a mohaszőnyeg üde zöldjén és a z öreg tölgyek sötét, kérdes törzsén.  Igy tavasz elején  különösen üdítő látvány!

A közelben kilátópontot is jelzett a térkép. A fák között a Remete-szurdokra és Adyligetre lehetett rálátni. Jobbra a Sztirlich Pál Cserkészpark. Balra a Remete-hegyi-kőfülke hatalmas szája tátongot jól kivehetően. 

Hársbokor-hegy

A Hársbokor-hegy felé vettem az irányt. Nem tudom, hogy eddig csak nem vettem észre, vagy mostanában megszaporodtak a vadászlesek, de lépten-nyomon ezekbe botlok. Vadászok, avagy erdészek által járt széles földutak szelik keresztül-kasul a legtöbb erdőnket. Legyen az a Börzsöny, a Zselic, Gemenc, Pilis, vagy valamelyik alföldi erdő. Jellemzően nyílegyenesen vezetnek az utak a vadászleshez, a lestől nem messze só, szalma, vagy egyéb finomság van kitéve az állatok számára. Itt sem volt másképp. Egy ilyen erdei úton haladtam, megcsodáltam a kínálkozó panorámát, hallgattam a hajnali madárcsicsert, a som sárga virága sárgállot az erdőben mindenfelé. 

A réteken héricsek nyitogatták volna virágaikat, ha egy kicsit is kisütött volna a nap, de őkelme csak a sötét fellegek hátát világította, le alig jutott a fényéből. 

A táj megváltozott: a mész- és  melegkedvelő molyhos tölgyesek, cseres-tölgyesek kacskaringós ágai és a sötét égbolt drámai hatását jól ellensúlyozta a húsos som éppen most virágzó vidám sárga virága. 

Egy többtörzsű tölgyiker. 

 A tájidegen, igénytelen fekete fenyőt egykoron gazdasági és talajmegkötési céllal telepítették be. Sok helyen találkozhatunk velük a Budai-hegyekben. 10-15 éve pusztulásnak indultak, talán mégsem bírják a melegedő éghajlatot? 

Tavaszi virágok

Lombfakadás előtt bújnak elő a geofiton növények. Ezek hagymáikban, gumóikban raktározzák a tápyanyagokat, korán virágba borulnak.   Tele volt velük az erdő alja itt is: odvas keltike, hóvirág, salátaboglárka, kisvirágú hunyor, tavaszi hérics, erdei ibolya, tavaszi kankalin.

Ébredezik a tavaszi kankalin 

A héricsek szép csúcsos fejükkkel bólogattak, azt ígárték, ha kisüt a nap, kibontják szirmaikat. 

Olyan, mint egy táncra perdülő hölgy! - Erdei kutyatej tavaszi pompában. 

Keltike

Hóvirág erdei kutyatejek között

Elmerültem a virágok nézegetésében, észre sem vettem és máris egy újabb létránál találtam magam. 

Kakukk-hegy felé

Átmásztam, rátértem a zöld kereszt jelzésre, majd a Kakukk-hegy felé kanyarodtam.  Errefelé az erdő alig járható háborítatlan őserdő. 

Emerre vadcsapás futott, gímszarvas járhatott erre, vagy dám - gondoltam a nyomokat szemlélve. 

Nem csoda, ha itt keresnek búvóhelyet az erdő vadjai. Varázslatos erdő volt! A kidőlt fákat moha vonta be, az avar alól virágok dugták ki fejüket, jobbról szarvasok dübögtek el mellettem, aztán újabb kettő szökellt a fák között. Igaz, csak messziről láttam őket, de jól kivehető volt fehér fenékdíszük. 

Több helyen is találkozhatunk vörös, agyagos talajú  tócsákkal. 
A Budai--hegység mészkő töbreibe vöröses színű agyagos üledéket hordott össze az lejtőkön lezúduló esővíz. Az agyag vízzáró rétegként működik, nem engedi lefolyni a vizeket a mélybe. 
A nyomokból ítélve a vaddisznók kedvelt dagonyázó helye lehet. Őkelmék a szőrükre ragadt vörös üledéket a környező fák törzsén próbálják levakarni. Ezek nyomai is jól megfigyelhetők. 

Fekete-hegyek

A térképem a Fekete-hegynél kilátópontot jelzett. Újra héricses réteken vágtam át. Sok helyen a fűben kifeküdt, sárosabb részeket láttam, néhány helyen még az ott időző állatok illatát is érezni véltem.

Egy kidőlt fa teste. Szinte teljesen elkorhadt a belseje, úgy nézett ki, mint egy karókkal teletűzdelt csónak. 

Héricsek mindenhol

Jellemző sziklagyep mészkövekkel.

A jelzett pontról a kilátás nagy részét takarták a fák, de pár méterre onnan egy sziklafalat mutatott a Locus. Megnézem!  

Locus által jelzett kilátópontról alig látszott valami, de az erdő alant ilyen képet mutatott. 

Hamarosan megtaláltam a térkép által jelzett sziklákat, ahonnan azonban zavartalan panoráma fogadott. 

A sziklafalról rá lehetett látni a Budakeszi és Telki közötti teljes erdőrészre, a távolban a Tarnai-pihenő, talán még a Nagy_Kopasz csúcsa is látszott.

Alattam a  Szarvas-árok völgye.

A sziklák mentén leereszkedtem a völgybe. 

Szarvas-völgy

A Szarvas-völgy igazi vadregény. A száraz patakmederben méteres, mohás sziklák között másztam, az avar alatt számtalan kő tette próbára a bokám. Nagyon tetszett ez a rész, el is határoztam, hogy hamarosan bejárom a völgyet az elejétől kezdve. 

Hatalmas fa magasodik az árok fölé

Nagy-Kopasz tetején

Kimásztam a patakmederből és újabb erdészek taposta úton haladtam a zöld kereszt jelzés felé, amin fél óra múlva elértem a a Csergezán-kilátót. Sajna gombát itt sem találtam, megcsodáltam a haragos felhős panorámát, majd konstatáltam, hogy elszaladt az idő, és sietnem kell vissza, hogy még időben hazaárjek a megbeszélt találkozóra. 

Panoráma a Csergezén-kilátóból.
A Nagy-Kopasz a Budai-hegység legmagasabb pontja. Körpanoráma tárul elénk a tetejéről.
 Elláthatunk Nagy-Szénás, Nagy-Hárs-hegy, János-hegy felé. A távolban jól kivehető volt a Pilis-tető csúcsa. A másik irányban elláthatunk a  Budaörsi-hegy vonulata felé. Jó időben állítólag látszódnak  a börzsönyi és a mátrai  hegyhátak, vagy akár a Magas-Tátra csúcsa is. 

 A legrövidebb út az autóig a térképem szerint 6 km, nekem ezt kicsivel több, mint  1 óra alatt kellene megtennem, ilyen részidőt még jó állapotban sem futottam, nemhogy most, 12 km után, fájó talppal.  Kicsit átmozgattam a tagjaimat, lábujjhegyen járkáltam, hátha múlik a talpam fájdalma, aztán nekieredtem. Figyeltem a lépésemre, légzésemre, szedtem a lábam, de egyre jobban fájt minden lépés. Visszafelé végig a kék kereszt jelzésen haladtam, mégis két csapat őz is elvágtatott mellettem a távolban. 

Kisvirágú hunyor hatalmas telepei nyílnak a kilátó közelében. 

Újra a dolomit sziklagyep csodaszép tavaszi vadvirága. 

A réteken héricsek hívogattak fotózásra, az erdőben kisvirágú hunyor hatalmas telepei integettek csábítóan. Mit tehettem volna? Persze, hogy fotóztam egyet-kettőt, aztán siettem tovább. No, ha nem is 1 óra alatt, de másfél óra múlva már az autónál voltam, és épp időre érkeztem a találkozóra.