10 érdekesség a velencei gondolákról és gondolásokról

1. A gondola név  "cymbula" = "kis csónak" szóból származik. Már 1000 évvel ezelőtt is használták Velencében. A két nagy gondolás céhet, a Castellanit és a Nicolottit 1172-ben alapították.
2. A reneszánsz idején a gazdagok mindennapi közlekedését szolgálták a gondolák, közel 10 000 gondola közlekedett a lagúnákban. A gőzhajók, motorcsónakok megjelenésével, illetve a Canal Grande újabb hídjainak építése miatt azonban egyre kevesebb szükség volt a gondolákra. Ma kb. 600 gondola közlekedik a városban, melyet 450-500 gondolás vezethet.
   
3. A Velencei Köztársaság bukása után (1797) a város elszegényedett, és még a legtehetősebb polgárok sem engedhették meg maguknak a két gondolás vezette hajókat. Ekkor nyerte el a gondola ma is ismert formáját, melynek lényege, hogy a hajótest a lehető legkisebb felületen érintkezzen a vízzel, ez lehetővé teszi,  hogy egyetlen evezős mozgassa az orrdísszel együtt 11 méter hosszú és mintegy 350 kilós csónakot.
4. A gondolások külön kasztot alkotnak Velencében, még saját nyelvük is van (venét dialektus)! Ahhoz hogy gondolás legyen valaki hosszú felvételi eljáráson kell átesnie. Se külföldit, se nőt nem szívesen fogadnak be maguk közé.  Az egyetlen női gondolás több mint 10 próbálkozás után nyert sikeres felvételt a gondolások közé. 
5. A gondolás a menetiránnyal szemben evez, az evezés technikája egyáltalán nem egyszerű, a karok és a lábak is szükségesek hozzá, igen nagy erőkifejtést igényel.  A gondola formája - a jellegzetes banán forma, valamint hogy a jobb hajóoldal 23 cm-rel kisebb görbülete - segít kiegyenlíteni a gondola mozgatásához használt egyetlen, messzire kinyúló evezőlapát keltette nyomatékot. Mindez lehetővé teszi, hogy viharban, vagy hajók által keltett nagy hullámverésben se boruljon fel a csónak.
   
6. A mai bér-gondolásoknak az evezésen kívül érteniük kell  az idegenvezetéshez és elvárják tőlük az énektudást (canzone), az ún. barkarola megtanulását.
7. A sok, egymáshoz megszólalásig hasonlatos csatornában és utcácskában sokszor még a helyi lakosok is eltévednek. Így a tájékozódás a gondolás vizsga egyik legfontosabb eleme.
8. További gondot jelent, hogy Velence aljzata a múlt század vége óta kb. 23 centimétert süllyedt az artézi kutak talajvizet kitermelő hatására, így dagályhelyzettől függően számos kisebb híd alatt még a lehajtható díszű gondolák sem férnek át – vagy rosszabb esetben apályig bent ragadnak egy alacsony hidak által körülzárt térségben.
   
9. A gondolák elkészítéséhez hagyományosan nyolc fafajtát (bükk, dió, fenyő, hárs, mahagóni, meggy, szilfa, tölgy) használnak fel. A gondola készítése ezen fafajták kombinációjából áll, összesen 280 darabból állítják össze. Egy gondola nagyjából 2 évig készül pontos kézimunkával, és akár 20 évig is használható marad gondos ápolás mellett.  Az építés nem tervrajzok, hanem méretjelzést hordozó mintakeretek, ún. „sesto” és „sagoma” segítségével történik, amit a műhelytitkokkal együtt apáról fiúra hagyományoznak.
   
10. A gondolát gazdája nagy becsben tartja, mivel egyéni testsúlyához készült, és akár 20-50 000 euróba is kerülhet.
    Nem csoda hát, ha a gondolás és gondolája egy test, egy lélek.