Jó 6-8 évvel ezelőtt jártam utoljára Etyeken, s mostanában újra többször jártam arra. Meglepett, hogy mekkorát változott a falu, főleg a borospincék tekintetében. Régebben poros földúton sétálgattam a sok omladozó pince között, bár már akkor is akadt egy-kettő, amelyet elkezdtek felújítani.
Most azonban mintha egy teljesen új helyen jártam volna. Sokkal rendezettebb utcakép fogad. A pincesorok utcái sok helyen ki vannak kövezve, új, díszes utcalámpák világítják be a környéket.
A pincék előtt dizájnos körökből álló térképről tájékozódhatunk a környék nevezetes pincéiről.
Úgy tűnik az önkormányzat sokat fektet Etyek fejlesztésébe, és igyekszik minél turistacsalogatóbbá varázsolni. Sok eseményt is szerveznek a pincék köré: ilyen például az Etyeki piknik, melyről ezen a honlapon lehet többet megtudni, valamint a Kezes-lábos Gasztronómiai Fesztivál.
Etyeki Körpince
Gondolom azonban nem csak az önkormányzatnak köszönhető ez a fellendülés. A környékbeliekkel beszélgetve az derült ki számomra, hogy több remek egymást segítő közösség működik a faluban. Több egyesület foglalkozik a helyi hagyományok megőrzésével, köztük a Körpince Kör Hagyományőrző Egyesület, céljuk az Etyeki
Körpince pince együttesének megóvása, az etyeki borok hírének növelése, a
bor-, falusi turizmus és a térség infrastrukturális fejlesztése.
 |
| A történelmi jelentőségű Körpince pince együttes |
A körpincesor tetején hordón ücsörgő borozgató pufók angyalkákkal (?) találkozhatunk.
Pár évvel ezelőtt nem sok emberrel találkoztam a sétányokon. Most minden alkalommal barátságosan köszönnek rám a gazdák, akik házaik elé fedett, padokkal ellátott teraszokat építettek, itt fogadják a kedves vendégeket. Minden alkalommal találkoztam legalább egy turistacsoporttal: jönnek ide külföldiek, belföldiek egyaránt, szerveznek céges csapatépítő beszélgetéseket, bórkóstolókat.
A "Pimasz lompos" és egyéb tudnivalók a borvidékről
Mint annyi magyar faluban, a szőlőművelés az 1700-as években a törökök uralom végével és a németek betelepítésével kezdődött, bár szőlőt már a rómaiak idejében is
termesztettek a környéken. Akkoriban a fő szőlőfaja a hosszúcipkájú, németül Frechschlampertnek nevezett fajta, mely szabad fordításban "pimasz lomposnak" felel meg.
Ez a fajta bor különösen alkalmas alapanyaga a pezsgő készítésének, ezért azt az 1900-as években Törley József budafoki pezsgőgyára vásárolta fel.
A második világháború után a német családokra ugyanaz a sors várt minden magyar faluban: Németországba telepítették őket. Ekkor a szőlőkultúra rohamosan hanyatlani kezdett, a pincék felét lebontották, a faprésekből alig néhány maradt csak meg.
A borkultúra újboli felvirágoztatására az 1955. évben kerülhetett sor, amikor megalakult a Hungarovin Borgazdasági Kombinát etyeki célgazdasága és az etyeki szőlőkultúra rekonstrukcióját tűzte ki célul. , s végül az 1980-as években elindult a minőségi bortermelés.
Jellemző szőlőfajták: Cserszegi fűszeres, Sauvignon Blanc, Chardonnay,
Pinot Noir, Királyleányka, Olaszrizling, Rajnai rizling, Pinot Blanc, Szürkebarát, Zöldveltelini.
A legtöbb pince az 1800-as években épült, többségük még ma is áll, sokat szépen felújítottak, sőt, egész új építésűekkel is találkoztam, némelyik teteje napelemmel van befedve.
Újhegyi pincesor nyáron ...
...és télen. A pincéket etyeki és sóskúti mészkőből rakták. 
Vadszőlővel futtatott pincesor őszi pompában:
A Kecskegödör pincéi:
Sóskúti úti pincék:
Források:
Nagyon szép! Még sohasem jártam Etyeken, de a képeket látva ezt hamarosan orvosolni kell. ;-)
VálaszTörlésAzért Etyeket fel kell fedezni. Nem jön csak úgy magától ez az érzés. Tudni kell, hogy merre tévedsz és rá kell szánni az időt és meglátni ezt a fajta báját. Nem jön magától. Gondolom, ha esemény van (Etyeki Piknik) akkor könnyebb.
Törlés